44.Fejezet
                                                                     /Az első fellépés/
                                                                          ~Reni szemszöge~

Nemtudom..engem egy kicsit sziven ütött ez a dolog. Edward-al én annyira jóba vagyok, olyan jó barátom..hogy..rossz érzés hogy meg fogják műteni a térdét. Majdnem sírva pakokoltam a cuccait össze. Beraktam neki egy kis sütit is, amit itthon találtam, majd Niall-el beültünk a kocsiba.
-Várj, nem kéne szólni a többieknek?
-Hát..de. -mondtam, ezzel beszaladtam a az ajtóba.
-HÉ EMBEREK! EDWARD KÓRHÁZBAN VAN! KI JÖN MEGLÁTOGATNI?? -ordítottam.

Ekkor Louis, Zsuzsi, Harry és Liam leszaladtak a lépcsőn, és azt mondták hogy csatlakoznak. Beültünk az autóba, majd elindultunk.

                                                                              ~Kate szemszöge~

Mikor hazaértünk Lucy-vel, senki nem volt otthon csak Bobi, Steave és Keyla. Azt mondták hogy a többiek kórházba mentek.
-Mi? Edward kórházba került?? -mondta, majd  könnyek szöktek a szemeimbe, és beszaladtam a szobámba.
Lucy utánnam szaladt.
-Mi a baj Kate? -kérdezte, egy kicsit ijedten.
-Az hogy én egy szörnyetek vagyok. -sírtam.
-Ez nem igaz. - ült le mellém Lucy az ágyra. -Már miért lennél az?
-Mert amikor Edward nem akart engem elvinni a Kris-es randimra...akkor..összevesztem vele, mert nem hittem el neki, hogy fáj a lába. -mondtam.

                                                                           ~Reni szemszöge~

Miközben mentünk, Niall a telefonján netezett, és rákeresett Edward műtétjére.
-Úgy tűnik egy rajongó már bent járt, és csinált képeket, és az egészet megcsinálta egy videóba. -mondta.
Én félreálltam az autóval, és végignéztük a videót.

Épphogy vége lett a videónak, valaki kopogott az ajtón. Sikítottam, mert rámhozta a szívbajt. Ross volt az. Leengedtem az ablakot.
-Heló, mindjárt esni fog, nem mehetnék veletek.
-Bocsika, de 6-an ülünk egy 5 személyes autóba. -mondta Niall.
-Akk tegyetek be a csomagtartóba vagy mit bánom én. -mondta.
-Okés! -mondta Niall.
-Niall! -szóltam rá.- Fiúk kérlek szorítsatok helyet.
-Nemmegy. Zsuzsi Harry ölében ül, az én ölembe nem fog pasi ülni. -mondta Louis.
-Akkor hátramegyek, és beülök Ross ölébe, Louis, te meg vezetsz. oksa? -kérdeztem
-oké. -mondta Louis.
-Ne! -kiáltott Niall.
-Nyugi! -csókoltam meg Niall-t, majd hátraültem Ross ölébe.
Ahogy mentünk, Niall a visszapillantó tükörben mindig minket nézett. Egyszer Louis is hátranézett.
-igen el vagy pirulva Ross, miaz? -kérdezte, hogy Niall-t bosszantsa.
-haggy már békén! -mondta Niall.
-Jajj...tee...féltékeny kisnyuszi. nah..-nevetett Louis.
kb. fél óra múlva értünk oda a kórházba.
Bementünk. Ross kintmaradt a kocsiban. Megkérdeztük a recepcióst hol van Edward Grimes. Megmondta, majd bementünk. John ott ült mellette. Látszott rajta hogy nagyon szomorú.
-Sziasztok..-mondta Edward.
-Szia. -köszöntünk egyszerre.
-Nagyon fáj a lábad? -kérdeztem.
-Mikor fogják megműteni? -kérdezte Niall.
-John, jól vagy? -kérdezte Louis.
-Igen, eléggé fáj. Ma este 6-kor kezdik a műtétet. és John, mi a baj? -mondta és kérdezte Edward.
John ránknézett, és majdnem sírt.
-Beszéltem azorvossal, és senki sem maradhat bent veled negyed óránál többet. -mondta John.

                                         ~Niall szemszöge~

Ahogy ott ültünk, és beszélettünk Edward-al, gyakran Renire néztem. Láttam hogy fáj neki ez az egész. Szomorú volt, nem is kicsit. 
-Elnézést, de haza kellene menniük. -jött be egy ápolónő.
Elköszöntünk Edward-tól, majd hazamentünk. Már 9-en ültünk abban a kocsiban. Szegény kocsi.Hazavittük Ross-t, kitettük John-t a házuknál, majd mi is hazamentünk.
-Végree!! Levegőő!! -szállt ki a kocsiból Louis.
Mindenki felment a szobájába, mert már este volt. Mindenki elaludt, amikor Reni és én, még mindig ébren voltunk. 
-Reni, mostmár aludjunk.
-De nem tudok, valahogy.
-Kérdezhetek valamit?
-Hát persze.
-Neked tetszik Edward? 
-Ezt meg honnan veszed?
-Hát..hogy ennyire bánt ez a dolog. Valahogy olyan fura. És ha én sérültem volna meg? Akkor.....................ennyire bántana a dolog?
-Niall! Teljesen megvesztél? Nekem nem tetszik Edward! És amúgy is, ha te sérültél volna maeg, és bekerültél volna a kórházba, akkor megsebesítettem volna magam, csak azért, hogy ott lehessek veled. -mondta.
Ekkor felálltam, és megcsókoltam. Majd megfogtam az ölembe, felraktam az ágyra, betakartam, majd leoltottam a villanyt.
-Jóéjt!
-Neked is. -mondta, majd átkaroltam, és elaludtunk.

Másnap reggel, lementünk Renivel a konyhába amikor felöltöztünk. Mindenki ott volt, és készítette magának a reggelit. Mi is beszálltunk, aztán mindenki leült a hatalmas asztalunkhoz.
-Ma lesz az első fellépésem az R5-tel. Ki jön el? -kérdezte Reni.
-Én! -kiáltotta egyszerre mindenki. 
Gyorsba megettem a kaját, és a gépen vásároltam mindannyiunknak jegyet.
Egész nap csak TV-ztünk..ettünk....beszéltünk telefonon Edward-al....meghívta Reni John-t, és a BTR-t a koncertre...stb. este 5 óra. Mindenki TV-zik.
-Na, hogy festek? -kérdezte Reni lefelé jövet a lépcsőn.
 Mindenki szinte folytatta a nyálát.
-Á-á! -mondtam. -ő az enyém.
Ross egy kisbusszal jött el értünk. Mindenki belefért, majd elindultunk. Nagyon nagy volt a színpad. Nyugtattam Renit, mert nagyon izgult.
Vettünk ott egy kis kaját, meg innivalót. Aztán elkezdődött az éneklés. Amikor Reni elkedzett énekelni, folyton mosolyogtam rá. Egyszer viszont rossz dolog történt.
-Fúúj! Minek vittétek azt a lányt a színpadra?? Nincs is hangja! -ordította be valaki. Ross és én elindultunk a férfi felé, Reni, pedig sírni kezdett. 

Remélem tetszett! Sajnálom hogy most ilyen rövid lett! De szerintem szerdán új részt írok! :D
És bocsi hogy a múlt hétvégén nem írtam új részt. Nyaralni voltam.! :)
Komikat szívesen olvasok! :)