92.Fejezet

/ Vajon, létezik szerelem, első látásra?/

~Harry szemszöge~

-Tudod Reni, nagyon fura, hogy mi egy olyan környéken vagyunk, ahol senkit sem érdekel az, hogy híres vagyok. 

-Hát igen. Erre amúgy is sok híresség vagy hírhedt ember él. Ezt az egész területet egy kicsit lezárták nektek. 

-Tudod, mikor ideköltöztem, nem hittem volna, hogy Zsuzsit ennyire fogom szerezni. Éltük az életünket az X-Faktor után, és jártunk fellépni, meg több turnéra is persze. Aztán veletek találkoztunk, és tök véletlenül ide költöztetek. Jelenleg mi lakunk a ti házatokban az árverezés miatt. Valaki nagyon ki akart tolni velünk. Az hülyeség, hogy nem tudtuk fizetni a házat. Nem akarom fényezni magunkat, de azért, van pénzünk. Visszatérve, már másnap megcsókoltam Zsuzsit. Emlékszem, hogy vert a szíve mikor magamhoz öleltem. Már biztos nem érezném ezt, ha megölelném. Haragot éreznék. Vagy csak úgy simán ellökne magától. Nagyon-nagyon furi nekem az a srác akivel most van. 

-Ezt csak azért mondod, mert féltékeny vagy. 

-Egyáltalán nem azért mondom. Talán, de véded azt a palit? 

-Zsuzsi és én mindig is legjobb barátok voltunk, és ha valakit szeretett, általában én is szerettem, és ez fordítva is igaz volt. Nagyon megszerettem a Janoskians-t, aztán megmutattam neki is. Iszonyatosan beléjük őrültünk mind a ketten. Nem tudom. Lehet az fogta meg Beau-t, hogy mi nem olyanok vagyunk mint a többiek. Nem sikítunk a füleitekbe, hanem, egyszerűen csak élvezzük azt, hogy ismerhetünk titeket. -mondta Reni.

-Hogyan szerezhetném vissza Zsuzsit??

-Harry, én nem hiszem, hogy...

-De én igen. Én hiszek abban, hogy mindent vissza tudok csinálni. Viszont ehhez kell a segítséged. 

-Mégis hogyan tudnék én ebben segíteni? Nem fogom lebeszélni Beau-ról.

-Nem is kell! Csak mondd el, hogy miket szeret. Én is tudok néhány dolgot, de te ismered őt a legjobban. Szükségem van a segítségedre. Kérlek. -mondtam, majd megállítottam Renit, és bociszemekkel néztem rá. 

-Na jóó, csak ne nézz már így. -mondta nekem, majd megöleltem, hálám jeléül. - De előre szólok neked, nem lesz egyszerű dolgunk. Főleg, mert a nyomulást utálja. 

~Zsuzsi szemszöge~

Már annyi ideje voltunk kint Beau-val, hogy majdnem elaludtam a vállán. 

-Héj, ennyre unod, vagy mi? -kérdezte. 

-Mégis mit? -kérdeztem vissza. 

-Itt beszélek neked, de még semmit nem mondtál. 

-Ne haragudj. Elálmosodtam. 

-Dehát, még csak tíz óra van. -nézett az órájára- Mit gondolsz, ha szépen felöltözünk elmegyünk egy étterembe ebédelni?

Rögtön felcsillant a szemem. Egy gyors igen után, felszaladtam a szobámba. Már majdnem átnéztem a ruháimat, mire úgy döntöttem, kikírem Reni véleményét,arról, hogy mégis mit vegyek fel. 

El is mentem a szobájukhoz, majd gyors kopogás után be is nyitottam. Niall volt bent. Egyedül. 

-Szia, nem láttad Renit? -kérdeztem. 

-Én is kérdezhetném tőled, mivel ma még nem talélkoztam vele. -mondta. 

-Értem. -mondtam, aztán majdnem kisétáltam, de láttam, hogy nyomja valami Niall szívét. 

-Van valami baj? -ültem le mellé az ágyra. 

-Nincs. Miért lenne? -kérdezte. 

-Nagyon le vagy hangolva, és csak itt ülsz csöndben az ágyadon, és bámulsz ki a fejedből. Ismerlek már annyira, hogy tudjam, van valami baj. 

-Egyszerűen csak attól tartok,hogy nem vagyok jó Apa. 

-És ezt mégis honnan veszed? Mert körülbelül 2 napja érsz hozzá a gyerekhez,és még fura?

-Hát, na jó. Ebben igazad van. 

-De abban is igazam van, hogy nem ez az igazi ok, amiért így le vagy törve. Ugye? -kérdeztem. 

-Te tényleg túl jól ismersz. De nem szeretném elmondani. Félek mindent tönkretennék. 

-Bennem megbízhatsz. Én is a barátaid közé tartozok. -mondtam. 

Niall-nek könnyek gyűltek a szemébe. Mélyen a szemeimbe nézett, majd nyelt egy nagyot, aztán kimondta: 

-Szerintem már nem vagyok szerelmes Renibe...

~Louis szemszöge~

Mikor felébredtem, már majdnem 11 óra volt. Gyorsan összeszedtem magam, majd lementem a konyhába. Nem volt ott senki. A hűtőben nem volt semmi főtt étel, és nem volt semmi kaja. 

-LIAM!!! -ordítottam el magam.

-WC-N VAGYOK! MINDJÁRT MEGYEK! -ordított vissza. 

2 perc telt el, és már ott is volt a konyhában. 

-Mi a fenét ülsz te évekig a wc-n?

-Ne kritizálj már! Inkább mondjad már, hogy mit ordítassz itt nekem. 

-Nincs kaja a hűtőben. 

-Hmm. Érdekes. Szia! -mondta, majd már majdnem kisétált az ajtón. 

-Ne-ne-ne!! Ezzel csak arra céloztam, hogy eljöhetnél velem bevásárolni, majd csinálhatnánk valami kaját. 

-Süssünk pizzát. -mondott egy ötletet Liam. 

-Rendben van. Keress neten egy jó kis pizza receptet, majd írd fel mik kellenek. 

-És te addig mit fogsz csinálni, Louis? -kérdezte. 

-Kiállok az autóval, felírom, hogy mit vegyünk nassolni meg inni, meg előkészítek szatyrot, előveszem Reni kosarát, meg pénzt. Rendben?

-Jó, mennyél. -mondta nekem Liam. 

Mikor mind a ketten elkészültünk beültünk az autómba, majd egy közeli áruházba mentünk. 

Elvettünk egy nagy bevásárlókocsit. 

-Beleülsz? -kérdezte meg tőlem Liam.

Erre jót nevettünk. 

Odabent, megkérdeztem Liam-et, hogy mi kell a pizzához. 

-Liszt, élesztő, só, kristálycukor, étolaj és víz. 

-Szerinted nem elég jó bele a csapvíz? -kérdeztem. 

-Nem azt kérdezted, hogy mit kell venni, hanem hogy mi kell a pizzához.

-Ne trollkodj itt velem. -mondtam, majd elindultunk. 

Elvettük a lisztet, élesztőt, cukot és az étolajat. Elkezdtünk gondolkozni a feltéten. Elemntünk pizzakrémért, ketchupért, majonézért, vettünk kolbászt, konzerves kukoricát és ananászt is. 

-Rendben. Viszont, azt mondtad, hogy üres a hűtő. Akkor vegyünk több dolgot is. 

Így vettünk még otthonra tojást, kenyeret, vajat, szalámit, virslit, csokikat, csipszet, perecet, banánt, almát, narancsot, 3 féle tésztát, szószokat és néhány fűszert és innivalókat. Szerencsétlen kocsi, már alig bírta el, amiket vettünk. "Gyorsba" kifizettünk mindent, majd épp ugyan olyan gyorsan mindent beraktunk a kocsimba, majd hazamentünk. 

Nem is olyan sokára hazaértünk, és elkezdtünk Liam-el bepakolni a hűtőbe, majd kezet mostunk, felvettünk egy-egy kötényt, majd nekiláttunk a pizzának. 

~Reni szemszöge~

-Na jó, szerintem lassan hazafelé kéne indulnunk. -mondtam. 

-Igazad van. -mondta Harry, majd elindultunk egy rövidebb úton. 

-Amúgy nagyon jó volt veled beszélgetni. -mondtam. 

-Számból vetted ki a szót. -mondta, majd még beszélgettünk pár sort, aztán fél 12-re haza is értünk.

Zsuzsi rögtön felhívott magához, majd a ruhájáról kérdezősködött. 

-Gyönyörű vagy, -mondtam neki. - Jó szórakozást Beau-val! -mondtam neki. 

-És te most mit fogsz csinálni? -kérdezte. 

-Hát, először is megnézem Luke-ot, aztén beszélek Niall-el. Ma még nem is láttam. 

-Tényleg!? Mit csináltál te Harry-vel ennyi ideig, és mégis hol voltatok??

-Csak sétáltunk. Ki kellett szellőztetnie a fejét, és én nem akartam egyedül hagyni. -mondtam. 

Zsuzsi csak bólintott. Elköszöntem tőle, majd elmentem a kicsi Luke szobájába. Niall is ott volt. Éppen az ölében tartotta közös gyermekünket. 

-Szia! -köszöntem. 

-Szia! Nem láttalak egész nap. -mondta szomorúan. 

-Ne haragudj, csak Harry szomorú volt Zsuzsi miatt, én pedig épp ezért nem akartam, hogy egyedül mennyen sétálni. elmentem vele, és amúgy próbáltam lebeszélni Zsuzsiról, de hajthatatlan. -mondtam. 

-Viszont Zsuzsi már nem érez semmit. -mondta Niall, mire kérdően néztem rá. -Én Zsuzsival beszélgettem ma. -mondta, majd letette a gyermeket. -Amúgy elmentek már? 

-Igen. Most mikor jötem be, már akkor indult a kocsi. -mondtam. 

-Nos, Reni. Mondanom kéne valamit. -ült le mellém. 

-Egy kicsit most megijedtem. 

-Hát. tudod...ma beszélgettem Zsuzsival, és elmondtam neki egy dolgot, mire Ő azt mondta hogy próbáljam meg megbeszélni veled...szóval...belevágok,-mondta. - Reni, én már nem...

Ekkor már majdnem kimondott valamit, amit lehet nem szívesen hallanék, de megszólalt lent a füstjelző. Egymásra néztünk, majd gyorsan leszaladtunk a konyhába, Liam és Louis ott voltak bent és csak nevettek. 

-Miért sípol a füstjelző?? -kérdezte Niall. 

-Liam! -ütötte meg Louis Liam-et. -A TOJÁS!! 

Liam hátranézett, és látta, hogy odaégett a rántottája. Gyorsan levette a gázról, elzárta a gázt, majd kiengedte a füstöt. 

-Mit csináltok? -kérdeztem. 

-Pizzát sütünk! -mondták egyszerre. 

~Zsuzsi szemszöge~

Nagyon kedves volt Beau-tól, hogy elvitt engem egy nagyon elegáns étterembe. Odabent az asztalhoz vezetett, majd le is vette rólam a kabátot, és még a széket is kihúzta nekem. Nagyon udvarias volt. Aztán, már rendeltünk, amikor egy furcsa érzés fogott el. Mintha figyelnének. 

Szép lassan elkezdtem körbenézni, hogy valaki figyel e engem. A szemben lévő asztalnál ült egy fiú. Egyedül volt, és csak egy pohár víz volt előtte. Ő volt az. Ő figyelt engem. Mikor látta, hogy észrevettem, szép lassan felemelte a poharát, ivott egy kortyot, majd letette a poharat, és távozott az étteremből. 

Remélem tetszett! Kommenteljetek és véleményezzetek! Hamarosan új rész! :)