86.Fejezet

/Niall-es szülés. Vagy nem? /

~Harry szemszöge~

Miután ezt a szerintem megható szerelmi szöveget elmondtam Luke-nak, úgy éreztem nem hatott. Csak néztünk Louis-szal Luke-ra, és csak azon gondolkodtunk, hogy mi járhat most a fejében. Furán mosolygott ránk, mire egyszercsak rákérdeztem: 

-Mi az?? 

-Ohh, semmi semmi...-mondta, majd hátat fordított nekünk. 

-Ne menj el! Mondd el, hogy mi jár az eszedben! -mondta Louis. 

-Hogy nekem mi jár az eszemben? Úgy tudtam, bocsánatot kérni jöttetek, és nem azért hogy elém álljatok valami nyálas szöveggel, csak azért, hogy könnyebben el tudjam fogadni, hogy Reni és a gyerek nem lesznek sose az enyémek. Nem jött össze. Mindegy. Sosem fogok tudni beletörődni. Talán...egyszer. De az nem ettől a nyálas szövegttől lesz. Sajnálom. -mondta, majd tényleg elindult. 

Láttuk, hogy törli a szemét, így hagytuk, hogy lenyugodjon. Elég neki ennyi mára, így most elmentünk haza. Miután hazaártünk, lefeküdtünk aludni. 

*Másnap Reggel*

~Niall szemszöge~

Még csak hajnali 5 óra. Nem tudok tovább aludni. Tegnap este úgy feküdtem le aludni, hogy csak egyetlen egy dolgon járt az eszem: Még hozzá azon, hogy felhívjam e Renit, vagy ne. Természetesen, fel fogom hívni, mert ha nem teszem, akkor valaki más megteszi előttem, én viszont azt nem szeretném megvárni. Szerintem a kilenc óra, megfelelő lesz arra, hogy telefonáljak neki. De...még csak 5 óra. Mit csináljak én még addig? Gyorsan felöltöztem, meg fogat mostam, megfésülködtem, szóval megcsináltam a reggeli rutinomat. Miután ez kész volt, lementem kávét főzni. Mikor az kész lett, kiültem a nappaliba, hogy csöndben, a kanapén ülve majd megkávézok. Miközben ott ültem, egyszercsak kocsiajtó zárásának hangját hallottam. Gondoltam biztos nem ide, hiszen még mindenki alszik, és itt van bent. Vagy mégsem? Egyszercsak kulcs csörömpölést hallottam a zárból, majd halkan Zayn lépett be. Miután visszacsukta az ajtót, megfordult, és megijedt, hogy miért vagyok ébren. 

-Hát te, Niall? Ilyen korán? -kérdezte. 

-Ezt én is kérdezhetném. -tettem le a kávémat az asztalra. - Hol voltál? -álltam meg vele szemben. 

-Én? Járok futni! -mondta. 

-Utálsz futni. -néztem rá kérdően. 

-Dehogy is! Imádok! -mondta. 

-Farmernadrágban? -kérdeztem. 

-Igen. Ez az új trend, Meg mégis csak híres vagyok, nem léphetek ki mackónadrágban az útra! -mondta. 

-Egy csomószor láttalak már kint mackónadrágban! Ne nézz hülyének! Hol voltál? -kérdeztem meg megint. 

-Nem tehetek arról, hogy nem hiszel nekem. -veregette meg a vállam, majd felment a szobájába. 

Nagyon furcsa volt ez az egész. Miközben ezen gondolkodtam, és iszogattam a kávémat 6 óra lett. Igen, jó sokat gondolkoztam. Úgy döntöttem, reggelit csinálok. Bementem hát a konyhába, és belenéztem a hűtőbe. Nem fogadott szép látvány. Szinte üres volt. Látszik, hogy nincs itt Reni, aki minden reggel hozott valamit a boltból, és csinált valami reggelit. Zsuzsit meg nem hibáztatom, még csak most jött vissza. Úgy döntöttem, palacsintát fogok sütni. Csak egy baj van...hogy..még sosem csináltam. Belenéztem a hűtőbe újra. Szerintem minden van hozzá. De..hogy kezdjek neki? Tudom már! Felhívom Anyát! Elővettem a telefonomat, beléptem a névjegyekbe, majd véletlenül nem Anya számár, hanem a Reniét kerestem ki, mire rögtön be is nyomtam a hívás gombot. Amilyen gyorsan csak tudtam, ki is nyomtam. Aztán...tényleg felhívtam Anyát.

~Reni szemszöge~

Reggel 6 óra. Az még hajnal. Utálok ilyen korán felkelni. Pláne ha a telefonom a hibás. Megnéztem, hogy ki hívott. " Egy nem fogadott hívás: Niall". Írta a telefonom. Megdörzsöltem a szemem. Nem, ez nem álom! Kezembe vettem a telefont, majd kikerestem a számát, majd amilyen gyorsan csak lehetett, próbáltam visszahívni. Foglalt. 2 perc után is...Lehet, hogy nem engem akart hívni? Na mindegy...akkor alszok tovább.

*2 óra elteltével*

8 óra. Hát, sokkal jobban hangzik mint a hat. Épphogy hozzányúlok a telefonomhoz, már csörög is. Luke az....

-Igen? 

-Szia Reni! Bemennék ma hozzád a kórházba! Mikor érsz rá? 

-Nem hiszem, hogy randim lenne bárhol is. Hidd el, nem fogok kiszaladni a kórházból. 

-Rendben. Akkor fél óra és ott vagyok. -mondta, majd letette a telefont. 

Éppen hozták a reggelit. Nekiláttam. Csak a szokásos: Egy kis felvágozz zsemlével. Épphogy megettem, görcsölni kezdett a hasam. De nagyon. Úgy néz ki, valaki meg akar születni. Próbáltam, de nem bírtam felállni! 

-Nővér!! -kiáltottam, vagy ötször, mire bejött valaki.

-Szóljak a szülésznek? -kérdezte. 

-Igen! -mondtam, majd mondta a nővér, hogy mindjárt értem jönnek. 

Amíg nem jönnek, gyorsan szólok Louis-nak. 

-Szia! Nagyon sürgős! Gyere a kórházba, szülni fogok! Szólj Niall-nek. Szeretlek! -mondtam, majd le is kellett tennem a telefont, mert már meg is jöttek értem. 

~Louis szemszöge~

Nemrég keltem fel. Annyi, hogy lejöttem  a többiekkel együtt reggelizni. Niall felköltött minket, mert félt, hogy kihül a palacsintája. Nagy kómás fejjel, ott evett mindenki. Egyszercsak felhívott Reni. 

Hirtelen jött ez a hívás Renitől.  Éppen bevettem a számba a palcsintát, mikor leesett hogy mit is mondott Reni, és kiköptem a kaját a számból. 

-Fujj, Louis! Normális vagy? -kérdezte Zsuzsi. 

-Pedig tök ehető! -mondta Harry. 

-Hé! -szólt rá Niall. 

-Bocsi haver, de igaza van. -mondta Liam.    

Én erre csak hirtelen kiáltottam egyet, majd elkezdtem fel-le rohangálni a lépcsőn. A ruháimat kerestem, és próbáltam őket fel is venni. 

-Reni most fog szülni!!!! -ordítottam, hogy a többiek is érezzék azt, amit én. 

Mindenki kiköpte a kajáját, hirtelen felállt az asztaltól, és felszaaldt a szobájába. Mindenki ott rohangált a folyosón. Öltözött, fogat mosott, hajat csinált. Végül mindenki cipőt kezdett húzni, majd becsuktuk az ajtót. Te jó ég! Bezártuk Liam-et! Kiengedtük, visszazártuk az ajtót, beültünk az autóba, majd elmentünk egy boltba, és minden féle vitaminos cuccot összeszedtünk Reninek, majd amilyen gyorsan csak lehetett, beszaladtunk a kórházba, a szülészet felé. Mikor megérkeztünk, gyorsan megkérdeztük a portán, hogy melyik szülészeti szobán van Reni. Megmutatták, majd mint a legtöbb kultúrált ember, elkezdtünk szaladni a bizonyos kórterem felé. 

Hirtelen kiesett Niall kezéből egy szatyor narancs. Viszont nem azért, mert a nagy siettségben elszakadt volna, hanem azért, mert   meglátta Luke-ot, kezében a gyerekkel. Mindegyikünknek tátva maradt a szája. 

-Hát elkéstünk...-mondta Niall, nagyon szomorúan...

Remélem tetszett! Kommenteljetek és véleményezzetek sokan! Nagyon jól esik visszajelzéseket kapni! :* Sajnálom hogy rövid lett, és hogy későn hoztam a részt, csak a hétvégém túl sűrűre sikerült! Köszönöm azoknak, akik válaszoltak a jobb oldalt feltűntetett kérdéseimre. A végeredmény az lett, hogy: 1) Miután megszületik a gyermek, folytatni fogom a blogot. 2) Mivel Zayn kilépett a bandából, a blogomból is ki fogom írni. 

Köszönöm a megértést! Kellemes nyári szünetet!!! <3