82.Fejezet
/ Újra együtt a csapat /
~Darren szemszöge~
Mikor Harry nekemszaladt, rögtön a földön találtam magam. Nem mondhatnám ezt túl jónak, főleg hogy ökölbe szorította a kezeit a fejem fölött. Inkább becsuktam a szemem, de hiába vártam, nem ütött meg. Kinyitottam a szemem, és láttam, hogy az étterem vezetője fogja le Harry-t, majd annyit mond:
-Most távozniuk kell, és ki vannak tiltva az étteremből.
-De mi nem akarunk elmenni! -mondta Luke.
-De igen, elakarnak. -jött elő egy kigyúrt ember. Olyan kidobóember féleség.
Míg a többieket csak kitessékelte, engem és Harry-t tényleg " kidobott", mivel Harry nem akart engem elengedni. Kint is az utcán a földön találtam magam. Louis odamnet Luke-al, és leszedték rólam Harry-t, mire én nagynehezen felálltam a földről.
-Hogy képzeled, hogy ellopod tőlem Zsuzsit? -kérdezi tőlem Harry.
-Na nem ez az első amit meg fogunk beszélni!! -kiáltott Zsuzsi, miközben beállt a "csatatér" közepébe. - Mit kerestek itthon? Az egész 1D itthon van??
-Igen. Másfél hete érkeztünk meg, csak nem akartunk feltünést kelteni, hiszen Zsuzsi nincs jóba Harry-vel, Reni pedig Niall-el.
-Szuper...most...mennyünk haza...-mondta Reni fáradt hangon, miközben a hasát fogta.
Mindenki beszállt a maga kocsijába, és hazahajtott. Zsuzsi mérgesen ült mellettem egész úton hazafelé. Mikor felértünk a szobánkba, megkérdeztem mi baja.
-Figyelj...láttad mit művelt Harry...és még kérded hogy mi bajom van?
-Tudom, hogy van valami más is. Látszik rajtad. -mondtam neki.
-És mi van ha....-ekkor könnyek gyűltek a szemébe- Ő gyújtotta fel az autódat? -kérdezte, majd sírva fakadt.
Engem a gyűlölet fogott el, és elővettem a telefonomat.
-Mit művelsz?
-Jónapot! Rendőrség? Remek! Nemrégen én, Darren Criss bejentettem, hogy valaki felgyújtotta az autómat! Tudom ki a tettes! Nem más mint...-ekkor Zsuzsi kikapta a telefont a kezemből, és kinyomta.
-Nem teheted meg...
-Miért? Ez egy drága autó volt! És mi van ha a házam is felgyúl? Akkor mind meghalunk!
-Írt egy SMS-t, hogy figyelmeztessen!
-És te ennyiben hagynád a dolgot? -kérdeztem.
-Miért? Mit kellene tennem?? -kérdezte.
-Te még mindig szereted....
-Mi? Ez nem igaz!
-De igen...most sem engem védessz, akit szinte megvert, hanem őt véded...
-De..
-Nem. Nem kell semmit mondanod. Szedd össze a cuccaid, és hazaviszlek.
-Mi?
-Jól hallottad...ennyi. 10 perced van. -mondtam, majd kimentem a szobából.
~Reni szemszöge~
Mikor hazaértem, iszonyatosan fájt a hasam. Mikor pedig benyitottunk a ház lakói mind tévét néztek.
-Sziasztok! Hogy sikerült az este?
Mindketten szomorú arccal néztünk egymásra..
-Holnap elmondom..-mondta Luke, majd felmentünk a szobánkba.
Segített átöltözni, és lefeküdtünk az ágyba. Simogatni kezdett, mivel tényleg nagyon fájt a hasam. Nem éreztem jól magam. Egyszercsak lehunytam a szemeim, és mivel Luke azt hitte, hogy elaludtam, abahagyta a simogatásomat. Valaki bekopogott a szobába.
-Minden okés? -ismertem fel Calum hangját.
-Nem. A vacsorán megjelent Darren és Zsuzsi is. Zsuzsi és Reni üdvözölték egymást, mire egy másik asztaltól észrevette Harry Zsuzsit és Darren-t együttt, mire Harry nekiszaladt Darren-nek.
-Harry egyedül volt? -kérdezte.
-Nem. Louis is vele volt, aki pedig észrevette, hogy Reni terhes...
-Ohh...hát akkor ez nem lehetett valami jó este..
-Nekem mondod? Most várhatom majd a fenyegető leveleket az 1D-től...
-Ők nem olyanok...
-És ha mégis? Nagyon félek...
-De Niall még nem tudja!
-De igen! Emlékszel amikor valaki ott hallgatózott a bokornál? Ő volt az...szóval tudja, hogy Reni terhes. Már hamarabb tudta mint Louis..
-Nos..ezesetben...mi mindenben melletted állunk. Nyugalom. És..komolyan, nem fognak bántani.
-Viszont örökre elveszik tőlem Renit...
-Miért vennék?
-Horan lesz a vezetékneve...Niall akarja majd felnevelni...viszont a távoli papás-mamás játékok általában nem válnak be....
-Nyugi. Majd lesz valahogy, viszont most aludj. Jó éjt haver! -mondta, majd kisétált a szobából.
~Harry szemszöge~
Már mindenki aludt, mire hazaértünk. Louis azt mondta, hogy holnapp megbeszéljük a dolgokat, és ő is elment hogy az igazak álmát aludja...
Én viszont nem bírtam lefeküdni aludni. Szörnyű bűntudat és mégis dicsőség kínzott engem. Bementem a konyhába, és úgy döntöttem, hogy csinálok egy kakaót. Miközben ott kutyultam a pohárban lévő italt, hallottam egy kocsiajtócsapódást. Vállat vontam, majd mikor beleittam a kakaómba, valaki becsöngetett az ajtón. Odamentem az ajtóhoz, és kinéztem a kukucskálón, de nem láttam senkit, viszont foglalkoztatott, hogy mi van ha mégis itt van valaki. Kimentem a hátsóajtón, majd a bejárati ajtó felé vettem az irányt. Lassan mentem, hogy lépteim se legyenek hallhatóak. Mikor már ráláttam az ajtó előtti térre, megpillantottam ott valakit 2 bőrönddel maga mellett. Ahogy egyre közelebb kerültem, felismertem Zsuzsit. Sírt, és le volt hajtva a feje.
Odaálltam halkan felé, majd nézni kezdtem. Egyszer csak megszólaltam:
-Én tudtam, hogy így lesz.
Zsuzsi egy kicsit megijedt, mivel nem tudta, hogy ott álok, és könnyes szemekkel nézett rám.
-Nem hittem volna, hogy egyszer ezt megteszi...-szipogta.
-Na gyere. Húzok fel neked ágyneműt. -mondtam, majd behordtam a cuccait a régi szobájába, mire Ő még mindig ott ült a földön.
-Fel fogsz fázni..-mondtam, de Ő csak ott ült.
Próbáltam felállítani, de nem hagyta magát.
-Te tudod..-mondtam, majd egy hirtelen mozdulattal az ölembe vettem őt, és bevittem, és leültettem az ágyra.
Miközben megvetettem neki az ágyat, figyeltem. Még mindig csak ott sírdogált, és nem is szólt hozzám. Kinyitottam a régi szekrényét, de nem találtam benne pizsamát. átszaladtam a szobámba, áthoztam az egyik pólómat, majd elkezdtem leszedni Zsuzsiról a kabátot. Leöltöztettem fehérneműig, majd ráadtam a pólómat, befektettem az ágyba, majd miután betakartam egy puszit nyomtam homlokára, és kisétáltam, egyenesen a szobámba. Mi lehet most vele? Lehet túl hirtelen történt minden...és...szegény. Remélem nem esik depresszióba vagy ilyesmi...
Épphogy én is le akartam feküdni aludni, kinyílt a szobám ajtaja.
-Miért gyújtottad fel az autóját? -jött a kérdés az ajtóból.
-Bosszúból.
-Nem értelek. Amit az elmúlt 1 órában tettél...az igaz szerelemről tanúskodik. Pedig megcsaltalak...-mondta.
-Tudod...úgy érzem, hogy bármit csinálsz is...nekem te vagy az igazi..
-Darren azért hozott ide, mert rájött, hogy én még mindig szeretlek...-mondta.
Erre hirtelen felültem az ágyon.
-Tényleg? -kérdeztem, mire bólogatott az ajtóban lévő lány, majd egy aprócska mosoly jelent meg arcán, könnycseppek kíséretében. Aztán kisétált a szobából...
~Reni szemszöge~
Reggel bent ültem a gyerekszobában, és gondolkozni kezdtem. Vajon ki írta nekem a leveleket? És vajon...mit fog szólni Niall majd..ha bejelentem, hogy van egy gyereke...Úgy döntöttem, írok egy levelet a titkos írónak. Csak ennyit írtam rá: "Niall?" , majd betettem a postaládába. Újra fel akartam menni az emeletre, de meg kellett állnom a lépcső közepén. Iszonyatos görcsölésbe kezdett a hasam...majdnem leestem a lépcsőről, de Michael pont mögöttem volt, és elkapott.
-Luke, Calum, Ashton!! -kiáltott, mire mindenki ott termett. Luke betett engem az ölében a kocsiba, és mind az öten elindultunk a kórház felé. Mikor beértünk, az orvosok sürgős kivizsgálásra vittek.
-Hány hónap is van még hátra? -kérdezték.
-Másfél...-mondtam.
-Ne ijedjen meg, de ez a gyermek, koraszülött lesz...-mondta. -Rögtön be kell feküdnie a kórházba...
