97.Fejezet

/ Nehéz nélküled /

~Reni szemszöge~

Megérkeztem. Kezembe vettem a  meghívókat, majd egy nagyot sóhajtottam. Már majdnem kiszedtem Luke-ot is teljesen az autóból, amikor hirtelen Harry is magához tért. 

-Hogy hogy itt kezdünk? -kérdezte. 

-Már csak ide kell jönnünk. Sokat aludtál! -mondtam, majd Harry is kiszállt az autóból. 

Megálltunk az ajtó előtt, majd Harry csak annyit kérdezett:

-Készen állsz? 

-Nem. -mondtam. 

-Akkor jó, mert én sem. -mondta, majd becsöngetett. 

Fél perc múlva nyílt ki az ajtó. Louis volt az. 

-Sziasztok! Jajj, mondjátok, hogy meggondoltátok magatokat és visszaköltöztök! 

-Nem lehet. Még nem. -mondtam, mire Louis elszomorodott és beljebb engedett minket. 

Mákunk volt, hiszen mindenki ott volt a nappaliban. 

-Sziasztok! -jött oda mindenki. 

-Sziasztok. Nos, meghoztam a meghívókat a keresztelőre. -mondtam, majd kiosztottam. 

Utoljára Zsuzsinak adtam oda. 

-Remélem leszel a keresztanyja Luke-nak. -mondtam neki, mire hatalmas mosoly került az arcára és megölelt. 

Luke Harry-nél volt. Teljesen éber volt. Niall-t bá,multa. Egyszercsak sírni kezdett, miközben mind a két karját az apja felé vezette. Niall és én csak összenéztünk, mire Harry közelebb lépett hozzá, és a kezébe adta a gyermeket. Niall óvatosan a kezébe vette, s mint ki már évek óta nem látta, úgy ölelte. 

-Szerintem maradjatok egy kicsit. -mondta Liam. 

Levettük magunkról és Luke-ról is a kabátot, majd leültünk. Csak ott lapított mindenki a kanapén és senki sem szólt semmit. Elég nyomott volt a hangulat. A csendet végül Beau törte meg.

-Tehát, akkor adjam oda a két tesómnak meg a két haveromnak is a meghívókat? -kérdezte. 

-Igen. Jó lenne már őket megismerni, ha már úgy is elég komolyak a dolgok közted és Zsuzsi között. -válaszoltam. 

Erre Harry kérdően nézett rám, és éreztem, hogy nem esett igazán jól neki, amit válaszoltam. 

Újabb csendes percek következtek. 

-Megengeded, hogy felmenjek egy kicsit Luke-al? -kérdezte Niall. 

Természetesen megengedtem, mire körülbelül 10 percre el is tűntek. Aztán mikor visszajöttek,  elindultunk az autó felé. Eljött a búcsú ideje. 

-Reni, nagyon vigyázz magatokra és írj nekem minden nap. -ölelt meg Louis, majd ő és Harry kezet fogtak. 

-Remélem, hpgy minél hamarabb újra látlak titeket. -mondta Liam, majd mind a hármunkat megölelte. 

-Hát, nemsokára találkozunk. -adott puszit nekem Beau, megsimogatta Luke-ot, majd Harry-re csak ránézett, és még csak kezet sem fogtak. 

-Vigyázzatok magatokra. -ölelt meg Zsuzsi engem és Luke-ot, Harry-re pedig csak eröltetetten rámosolygott. 

Niall maradt utoljára. Először Harry-hez sétált oda, kezet fogott vele, majd azt mondta: 

-Nagyon nagyon sajnálom. Nem is értem, miért mondtam azt a múltkor, amit. Tényleg,ne harahudj rám. -nyújtotta Harry felé jobb kezét. 

-Igenis, rosszul esett, hogy ilyet feltételeztél rólam, de az élet megy tovább. Természetesen nincs harag, de ezt majd még meg kellesz beszélnünk. -mondta Harry, majd kezet fogott Niall-el. 

Niall odajött, megpuszilta a fiát, majd ennyit mondott neki: 

-Kérlek, segíts Harry-nek vigyázni anyára. 

Ekkor szembelépett velem. 

-Kérlek, ne haragudj. Remélem tudod, hogy mindennél jobban szeretlek. -mondta, majd meg akart csókolni, de nem engedtem. 

Egy puszit adott az arcomra, majd szépen beraktam Luke-ot az ülésébe és végül én is beültem. 

Mindneki ott állt kint és integettek nekünk, miközben hazafelé indultunk.

~Niall szemszöge~

Mikor már nem láttam az autót az utcán, befelé vettem az irányt. Már mindenki bent volt, kivéve Zsuzsit. 

-Miért nem csókoltad meg? -kérdezte tőlem. 

-Nem engedte. Pedig meg akartam. Hidd el, nagyon is. -válaszoltam. 

-Remek. Remélem minnél hamarabb ki fogtok békülni, mert én ezt nem bírom nézni. 

-És te? Még csak egy öklöst se adtál Harry-nek!-vágtam vissza. 

-Tudom, de még is mit kellett volna tennem? Főleg, hogy Beau is itt figyelt engem. 

-Ohh, szóval azt mondod, hogy ha nem lett volna ott Beau mögötted, akkor tettél volna valamit??

-Azt. 

-És mégis mit? -kíváncsiskodtam. 

-Hát, lehet, hogy megcsókoltam volna. -ekkor mosolyogva néztem az előttem álló lányra. -Nem értem miért, de nagyon szeretem. Bármilyen hülyeséget is tesz, ez a hülye érzés nem múlik el. 

-És Beau? Miért nem hagyod ott, hogy ha már nem is érdekel. 

-Nem megy. Nem tudok neki mit mondani és bele sem merek gondolni, hogy mit tenne, ha tudná, hogy utánna Harry-vel összejövünk. 

-Ja, igen. Értem. Tehát te már tudod is, hogy hogy jöhetsz össze Harry-vel. Értem. Nos, semmi gond. Akkor nem mondom el a tervem. -mondtam. 

-Hogy mi van? Dehát megmondtam reggel, hogy igen is érdekel a terved, mivel nekem nincs! -mondta dühösen. 

-Csak türelem. Még nincs itt az ideje, hidd el nekem. -mondtam, majd kételyek közt hagytam ott Zsuzsit az udvaron. 

~Reni szemszöge~

Mikor hazaértünk, nem bírtam tovább egy helyben maradni. 

-Hát ti meg hová készültök? -kérdezősködött Harry, látván, hogy öltöztetem vissza Luke-ot. 

-Kimegyünk sétálni. 

-Én is megyek. 

-Nem, nem jössz. Ne haragudj, de egyedül szeretnék menni. -mondtam. 

Harry segített levinni a babakocsit, majd megölelt minket, hogy vigyázzunk magunkra és mi pedig útnak indultunk. 

Luke-ot már öt perc után elnyomta az álom. Nem is csodálom, hiszen egész meleg van ma. 

Miközben mentem lefelé az utcákon, egyre csak törtem a fejem. Hogy lehetek ekkora idióta? Dehát láttam rajta, hogy bánja amit a fejemhez vágott. Meg kellett volna csókolnom! De, talán jobb is ha nem adom magam olyan könnyen, nem? Vagy ha mégis megcsókoltam volna, lehet, hogy Harry egyedül maradt volna itt. Azt meg megint nem akarom, mert elég durva dolgokat követett el mostanában, és szüksége van valakire, akire támaszkodhat, ha baj van. 

-Hé!! Te ott a babakocsival! Állj meg! -kezdett valaki kiabálni mögöttem. 

Hirtelen megfordultam, és egy szőkésbarna srácot láttam magam mögött. Odalépett hozzám, majd ennyit mondott:

-Szia, ne haragudj, de azt hiszem, hogy ez a tiéd. -mondta, majd felém nyújtott egy sapkát. 

Luke sapkája volt az, ami éppen leesett a babakocsi tároló részéről. 

-Ohh, köszönöm szépen. -mosolyogtam. 

-Megnézhetem? -kérdezte tőlem. 

-Hát persze. -mondtam, majd közelebb engedtem a babakocsihoz az idegent. 

-Nahát, nagyon szép. Hasonlít is rád! Mi a neve? -kérdezte. 

-Luke. -válaszoltam. 

-Tényleg? Micsoda véletlen! Engem is Luke-nak hívnak. -mosolyodott el a srác. 

-Most, hogy így jobban megnéztelek, te is hasonlítassz valakire. 

-Kire? -kérdezte. 

-Van egy legjobb barátnőm, akinek a barátja Beau Brooks. Nagyon hasonlítotok. -mondtam. 

-Ohh, és a legjobb barátnőd véletlenül, nem Zsuzsi névre hallgat? -kérdezte nevetve. 

-De, igen. -néztem furcsán. 

-Nos, akkor szia Reni. Én vagyok Beau öccse, az ikrek tagja, Luke Brooks. -nyújtotta felém a kezét. 

-Nahát! Hogy milyen kicsi a világ! Szia! -fogtam vele kezet. 

-Már nagyon nagyon sokat hallottam rólad. -mondta. 

-Mégis mit? 

-Hát tudod, Zsuzsi eléggé szeret a haverjaimmal meg velem beszélgetni. Már réges rég beharangozott téged, főleg nekem, hogy mi ketten nagyon hasonlítunk. Te sem szeretsz könyveket olvasni, rpmantikus típus vagy, nagyon érzékeny és sérülékeny lélek, de vissza is tudsz vágni az embernek, ha úgy van. -mondta, mire nagyon meglepődtem. 

-Váó, ez azért egy kicsit durva. -mondtam. 

-Merre tartotok? -kérdezte. 

-Hát, igazából gőzöm sincs. Tegnap este jöttünk ide egy haverommal meg a kicsivel az egyik hotelba. Nem tudom, hogy mi merre van. 

-Van a közelben egy nagyon szép park, ahol nagyon jó a levegő. Ha gondolod, megmutatom.-mondta, mire én beleegyeztem és elindultunk. 

~Harry szemszöge~

Miután kikísértem a sétálni vágyókat, úgy döntöttem, hogy egy kicsit a telefonom rabjává válok. Be is kapcsoltam rajta a WIFI-t, és netezni kezdtem. Az Instagram-ra mentem rá, amit nagyon szeretek, hiszen csodálatos képek vannak rajta. 

Miközben lefelé görgettem, egy nagyon nagyon jó képen akadt meg a szemem. Niall tette ki, és Luke-al van rajta. Szóval azért ment fel, hogy csinálhasson egy képet a fiával. Ez nagyon aranyos. Lássuk, hogy mi van a kép alá írva: 

"Köszönöm, hogy megadatott nekem ez az öröm. Köszönöm, hogy Reni lehet a barátnőm és remélhetőleg a közel jövőben a feleségem is. Nem is kívánhatnék jobb családot."

Szép. Jajj, mint ha nem lenne köztük feszültség. A fenébe, nem szabad ennek a két embernek elválnia egymástól! Valamit tennem kell...

Remélem tetszett!Hamarosan új rész! Ne haragudjatok, hogy ez ilyen későn érkezett, de ez az év végi hajtás miatt van. Mégegyszer bocsi! 

Kommenteljetek és véleményezzetek, mert mindig kíváncsi vagyok arra, hogy mit gondoltok! :)