91.Fejezet

Néha, muszály felejteni

~Zsuzsi szemszöge~

Kérdően néztünk egymásra, hogy ki lehet az ilyenkor. Mikor lejött Niall és Reni a lépcsőről, Niall mellém lépett. 

-Hagyd. Kíváncsi vagyok. -mondta, majd odalépett az ajtóhoz, és lassan kinyitotta. 

Zayn volt az, ahogy éppen a falat támasztja. 

-Mit keresel itt? Azt hittem már nem tartozol hozzánk. 

-Bocsi a zavarásért meg minden, amit ilyenkor szoktak mondani. Tudod...kellenek a cuccaim. -mondta Zayn. 

-Menny csak fel a szobádba, pakolj össze. Meg persze érezd jól magad az új legjobb barátodnál. -mondta Niall a már felfelé tartó Zayn-nek. 

Ekkor Zayn megállt a lépcsőn. 

-Jobb lesz így nektek is és nekem is. -mondta. 

-Nem kellett volna eltitkolnod. -mondta Harry, 

-De igen. -jött a válasz a lépcsőről. 

-Ha nem titkoltad volna el, most segítenénk költözködni, és azt mondanánk hogy hiányozni fogsz. -mondta Louis.

Erre Zayn csak megfordult, és tovább ment a lépcsőn. 

~Reni szemszöge~

Miután Zayn felment, halk zenét tettünk be, és egy kis nasit rágcsáltunk nagy beszélgetések közben. Aztán meghallottam, hogy a kicsi Luke sír. Gyorsan felszaladtam a lépcsőn. Mire a szobájához értem, már nem sírt. Furcsálltam a dolgot, így benyitottam. Luke éppen Zayn karjában volt, aki hirtelen megfordult, majd csak ennyit mondott: 

-Épp olyan gyönyörű, mint te vagy Reni. A szemei pedig épp olyan kékek mint a Niall-é. 

-Köszönöm...

-Nem kell félned tőlem. Még is úgy viselkedsz, mintha gyilkos lennék. Tudom, hogy sosem volt jó a kapcsolatunk, de...mivel ez egy új én vagyok, akár barátok is lehetnénk. -mondta Zayn. 

-Szerintem ez már nem lehetséges. Sajnálom. -mondtam.

Zayn visszatette a gyermeket a kiságyba, mire Ő álomba szenderült. 

-Annyira sajnálom. -nézett rám. 

-Mégis mit? 

-Nem tudod, de én tönkre tettem a kicsi Luke minden cuccát, csak azért mert nagyon mérges voltam Niall-re. Sajnálom. -mondta. 

-Ezt nem nekem kellene mondanod. 

-Nem merek a szemükbe nézni. Senkinek sem. Szóval, összeszedem magam, és megyek is. -mondta, majd megölelt, de én nem öleltem neki vissza.

Éppen ezért is szomorúan nézett rám, majd átment a régi szobájába, én pedig lefelé vettem az irányt. 

Körülbelül 10 percet beszélgettünk, mire Zayn egyszercsak lesétált a lépcsőn. Mindenki néma volt, és még csak nem is köszöntünk neki. Aztán Ő csak úgy kisétált az ajtón, és senkinek sem volt kedve tovább ünnepelni. A 5 Second of Summer hazament, mi pedig aludni tértünk. 

*Másnap Reggel*

Még csak 5 óra volt. Nem akartam felkelni, de mégis kaptam egy ébresztőórát. Luke riadt fel. Gyorsan odaszaladtam hozzá, ölbe vettem, és próbáltam lenyugtatni. Nem teljesen jött össze, hiszen már Louis is ott volt a hátam mögött. 

-Korán kelő lesz a kisöreg? -nevetett. 

-Nem tudom. De most valahogy nem megy a megnyugtatása. 

-Elkérhetem? -kérdezte Louis, mire én átadtam neki a gyermeket. 

Louis magához szorítottam, megpuszilta, és beszélni kezdett neki. A kis Luke hamarosan csendbe lett, majd pár perc múlva el is aludt. Vissza is rakta a kiságyba. 

-Remek apa lesz belőled. -öleltem meg Louis-t. 

-Te pedig egy csodás anyuka vagy, Reni. Milyen érzés? -kérdezte nagy mosollyal a száján. 

-Őszintén? Iszonyatosan furcsa! De hát..lassan már csak hozzászokok! -mondtam, majd én lementem a konyhába, Louis pedig visszafeküdt aludni. 

Tök nyugodtan sétáltam le a konyhába, és néztem, hogy van e még kávé. 

-Van még kávé! -szólalt meg mögöttem Harry. 

-Ohh, te jó ég! Harry!

-Jajj, ne haragudj! Nem akartalak megijeszteni! -állt fel a székből. 

-Oké..oké...semmi baj. Csak...huhh. Téged is felkeltett Luke? -kérdeztem, miközben kivettem egy poharat a szekrényből. 

-Nem. Én már három órától fent vagyok. Egyszerűen csak nem tudtam aludni. 

Kiöntöttem magamnak a kávét, majd odaültem mellé. 

-El kell fogadnod őket. -simítottam meg a karját. 

-De nem megy. Érted? Egyszerűen próbáltam...nagyon sokáig...Még azt se bírtam felfogni, hogy szakítottunk. Nem hogy azt, hogy valaki más karjai között fekszik a régi szobánkban...érted? -nézett rám könnybeborult szemekkel Harry. 

-Tudom, hogy nehéz. -tettem le a kávét. - Hidd el, az idő be fogja gyógyítania  sebet. -öleltem meg. 

-De annyit kűzdöttem érte! -ölelt át szorosan. - Börtönbe is kerülhettem volna..érted? 

-Tudom Harry. Minden jó lesz! -mondtam, mire Ő felült, és megtörölte szemeit. 

-Tiszta gáz vagyok....-mondta mosolyogva. 

-Dehogy vagy az! Nagyon is jó dolog az, hogy ki mered mutatni az érzéseidet! Mit szólnál, ha kimennénk együtt sétálni? -kérdeztem. 

-Rendben. Akkor összeszedem magam. -mondta majd kisétált az ajtón. 

Egyszercsak visszanyitott:

-Ugye, te sem így akarsz jönni? 

-Szemét! -nevettem egyet, majd elment készülődni. 

Én megittam a kávémat, majd én is elkészültem, és elindultunk egy nyugtató sétára. 

~Beau szemszöge~

Zsuszi még nem tudja, de én koránkelő típus vagyok. Még csak 7 óra, de én már fel vagyok öltözve és készen állok egy újabb napra. Éppen mentem volna ki, amikor láttam, hogy Zsuzsi megmozdul, majd lassan a szemei is kinyílnak. 

-Hová mész? -kérdezte egy kicsit kómásan. 

-Kimegyek az udvarra. 

-Mégis minek? 

-Csak úgy. Ha van kedved, majd gyere ki te is. -mondtam, majd nem hagyott békén, hogy várjam meg. 

Kivártam amíg felöltözik meg ilyesmi, és együtt mentünk le. Kint volt egy hintaágy, amibe leültünk. 

Átkaroltam őt, mire Ő vállamra hajtotta fejét. 

-Nagyon jól érzem itt magam. -mondtam - Szeretném, ha te is találkoznál az én legjobb barátaimmal. Meg persze a két öcsémmel. 

-Mikor? -jött a nagy kérdés. 

-Mondjuk, még a héten itt vagyok. Úgy is hétfő van. És akkor egy hétre eljössz hozzánk, és megtapasztalod, milyenek is vagyunk valójában. Aztán, mivel Reni is bír minket, kimehetnénk együtt sétálni. Még akár a kis Luke is velünk jöhetne! -mondtam,mire Zsuzsi csak mosolygott. - Ezt igennek veszem. -pusziltam meg jobb kézfejét. 

~Niall szemszöge~

Nyolc óra...arra keltem fel, hogy Luke sír. 

-Reni, nem mennél ki hozzá? -kérdeztem. 

Viszont nem jött válasz. Kinyílt a szemem, és csak annyit láttam, hogy nem fekszik mellettem senki. Gyorsan kipattantam az ágyból, majd amilyen gyorsan csak tudtam, ölembe vettem Luke-ot. Próbáltam csitítgatni, de nem nyugodott le. Aztán valami büdöset éreztem...te jó ég...gőzöm sincs, hogy kell pelenkát cserélni. Lefektettem arra a bizonyos ágy féleségre a gyereket, majd kivettem az egyik fiókból egy pelenkát, aztán, megállt a tudomány. 

-Segítsek? -jött oda mellém Louis. 

-Kérlek! -mondtam. 

-Figyelj! -vette ki Louis a kezemből a pelenkát, majd kicserélte Luke pelusát. 

Mindig mondta hogy mit csinál, hogy hátha megjegyzek valamit. Mikor vége lett, Luke lenyugodott, és visszatettem őt a kiságyba. 

-Ebbe még bele kell tanulnom. -mondtam, kicsit kínosnak érezve a helyzetet. 

-Ne félj, bele fogsz jönni. -paskolta meg a hátam Louis, majd kiment a szobából. 

Remélem tényleg sikerül majd belejönni ebbe az egészbe. Még jó hogy kimentem a szobából, mert csörögni kezdett a telefonom. Ha bent maradok, még véletlenül megint megzavarom Luke nyugalmát. 

*Telefonbeszélgetés*

-Szia Niall! 

-Szia! Nem ír ki semmit  a telefon..szóval..

-Brad vagyok a The Vamps-ból! Most ért véget a turnénk, tegnap! Tartunk haza! 

-Tényleg? Ez nagyszerű! Majd szóljatok, ha itthon vagytok, mert átugrok! Rengeteg mesélni valóm lesz! 

*Ezzel le is tettük a telefont*

Nahát...még mennyi mindent nem tudnak. A turné sokáig tartott, és tényleg....rengeteg dologról kellesz beszámolni nekik! 

Remélem tetszett! Nemsokára új rész! Jó szünetet! :)

Véleményezzetek és Kommenteljetek! :)