96.Fejezet

/ A meghívóosztás /

~Reni szemszöge~

Fél óra volt az út, abba a bizonyos hotelbe. Már nem is a mi városunkban voltunk, hanem a szomszéd városban. Egész úton egymáshoz sem szóltunk Harry-vel. Mind a ketten nagyon idegesek voltunk. Mikor megérkeztünk Harry kezébe vett minden cuccot, én Luke-ot, akit már az út alatt elnyomott az álom, és bementünk a recepcióra. 

-Miben segíthetek? -kérdezte a recepciós. 

-Harry Styles néven foglaltam le szobát. -mondta Harry. 

-Tényleg! Itt is van. 204-es szoba. Tessék, itt vannak a kulcsok. Második emeleten jobbra az első ajtó. 

-Köszönjük. -mondtuk Harry-vel egyszerre majd felfelé indultunk el. 

Ez az egész szálloda inkább széles, mint magas. Csak 5 emeletes, éppen ezért nem szereltek bele liftet. Lépcsőn kellett mennünk. 

Mikor felértünk, Harry kinyitotta az ajtót, majd előre engedett. Egy nagy szobába érkeztem, egy francia ággyal, és egy tévével meg persze egy ruhás szekrénnyel. Tovább mentem, hogy felfedezzem a házat. Egy nagyon kicsi konyha volt benne, és egy még kisebb fürdőszoba. A nappali volt még akkora mint a hálószoba, de abba is csak egy három személyes kanapé volt, valamint szekrények. 

-Rendben. Szerintem Luke-nak meg nekem elég lesz a kanapé, és amjd mi ott elleszünk. -mondtam. 

-Ezt most ugye te sem gondoltad komolyan? Majd én alszok a kanapén, ti pedig majd szép kényelmesen ellesztek a franciaágyon. -mondta. 

Erre nem mondtam semmit, csak letettem Luke-ot az ágyra, majd segítettem Harry-nek kipakolni a cuccainkat. 

Mikor végetünk, leültem Luke mellé. Harry leült mellém. 

-Hogy érzed magad? -kérdezte. -Nem bántad még meg hogy velem jöttél? 

-Nem, még nem. De azt hittem jobb szállodát néztél ki. -mondtam. 

-Figyelj, ha tudtam volna hamarabb, hogy ti is jöttök, akkor nyilván szebbe megyek. De el leszünk mi itt. Amúgy is az a tervem, hogy majd keresni fogok valami olyasmi házat, mint ami nektek van, és majd oda szeretnék költözni. Persze amíg nem békültök ki Niall-el, addig te is ott lehetsz velem. 

-Miért vagy olyan biztos abban, hogy ki fogunk békülni Niall-el? -kérdeztem. 

-Niall nem fogja hagyni, hogy ne legyél melette. Amikor turnéztunk, azt is nehezen viselte. Na de mindegy is. Pihenj csak én meg asszem elmegyek és veszek valamit a boltba, hogy legyen mit ennünk. -mondta Harry, majd elment. 

Luke úgy is aludt, ezért nekiálltam és kerestem ágyneműket meg ágyneműhuzatot. Egy kéket húztam fel Harry-nek, és egy rózsaszínt nekem. Elmosogattam az lévő tányérkat, biztos ami biztos, hiszen ki tudja ki volt itt előttünk. Miközben pakolásztam, megszólalt a telefonom. Gyorsan odaszaladtam, hogy felvegyem még mielőtt felébred a gyerek. Niall hívott. Csak bámultam a kijelzőt. Nem tudtam, hogy most felvegyem e vagy sem. Sajnos addig néztem, amíg Luke felébredt rá. Így kinyomtam, és odamentem a fiamhoz. 

~Niall szemszöge~

-Nem veszi fel. -mondtam, miközben mindenki ott ült az étkező asztalnál. 

-Nem értem, mikor döntötték el, hogy elmennek. -mondta Louis. 

-Azt hittem, hogy minden  a legnagyobb rednben van köztetek Niall! Mégis kinek mondtad azt, hogy nem szereted Renit? -kérdezte Liam. 

-Nekem mondta. -szólalt meg Zsuzsi. 

-És el is mondtad neki? -kérdezte a mellette ülő Beau. 

-Nem, hanem amikor énekeltünk a két lánynak véletlenül elszóltam magam. -mondtam. 

-Hát, az elég gáz. -mondta Beau. 

Ezek után csak ott ültünk némán. 10 perc után törte meg a csendet Louis: 

-Tudjátok már, hogy mikor lesz a keresztelő? 

-Igen, Jövőhéten szombaton. Már Reni mindent elintézett. Már csak el kell vinnünk a meghívókat. 

-És kik lesznek meghívva? -kérdezte Liam. 

-Hát ugye mindenki a házból, a 5 Seconds of Summer, a The Vamps meg a Janoskians-t akarja még meghívni, hogy megismerjünk mindenkit onnan is. -mondtam. 

-Nahát, ez nagyon aranyos tőle. -örült meg hirtelen Beau. 

-Nem tudom, ti hogy avgytok vele, de én elég álmos vagyok. -mondta Liam. 

Elhiszem. Már este 10 óra volt. Elköszöntünk ezek után, majd elemnt mindenki aludni. Én még úgy döntöttem, hogy előtte elmegyek egyet zuhanyozni. 

Csak engedtem magamra a meleg vizet, majd könnyek gyűltek a szemembe. Nem értem, miért feltételeztem azt, hogy a legjobb barátommal csalna meg a barátnőm. Szörnyű ember vagyok. 

Elzártam a csapot, megtörülköztem, majd átmentem Luke szobájába. Hiába hiszi azt Reni, hogy nem nagyon foglalkozok a gyerekkel. Minden este át szoktam menni, ha ébren van beszélek neki, ha  nincs ébren akkor csak puszit adok a homlokára. Rutinból mentem be. El is felejtettem hogy Renivel együtt Őt is elveszítettem. Ha tudnám hogy hol vannak, legalább utánnuk vinném a kiságyat vagy nem is tudom, de semmit nem tudok. Vajon egyáltalán még a városban vannak? 

Fél órás depis gondolkosás után mentem csak aludni. Legalábbis megpróbálni elaludni. Másnap öt óráig forgolódtam az ágyamban, mire nagynehezen elkapott az álom. 

Sajnos nem tartott sokáig. Már fél hatkor felébredtem. Úgy éreztem, hogy esélyem sincs arra, hogy visszaaludjak.  Éppen ezért is döntöttem úgy, hogy kikelek az ágyamból. Felvettem egy mackónadrágot, majd egy fehér pólót. Megfésültem a hajam, de valahogy sehogy sem állt. Nem is érdekelt különösképpen. Lefelé indultam. Kávét akartam inni.
Mikor benyitottam, meglepődve tapasztaltam, hogy nem csak én keltem fel ilyen korán. Ott volt a konyhában Zsuzsi is.
-Hogy hogy ilyen korán, Niall? -nézett rám meglepődve.
-Ezt én is kérdezhetném. De amúgy egész éjszaka nem aludtam. Szörnyű az a félee tudatlanság, hogy enm tudod hol van a barátnőd, a legjobb barátod és a kisfiad. Nem aludtam egész éjszaka. Max fél órát. -mondtam.
-Értem. Mármint, hidd el. 100%-osan megértem. Én 2 órakor aludtam el, és egy fél órája keltem fel.
-És te ki miatt nem aldutál? -ültem le mellé érdeklődve. - Reni vagy Harry?
-Természetesen Reni.
-Nem hinném. Szerintem te még ugyan úgy szereted. Tudom, hogy Beau is itt van neked meg minden, de egyszerűen elég jól ismerlek már ahhoz, hogy ne tudjam hogy szereted Harry-t. -mondtam.
-Ez nem igaz. Beau lesz életem szerelme. Amíg csak az életünk engedi, együtt leszünk. Ebben a történetben Harry-nek nincs helye! -mondta.
-Kár. Pedig az éjjel ki is eszeltem egy tervet, hogy hogyan hozhatnánk őt vissza. Na de mindegy. -mondtam, majd ki akartam menni a konyhából, mire Zsuzsi utánnam szólt.
-Várj Niall! Inkább...mondd el a terved. -mondta, mire mosolyogtam egyet és visszafordultam.

~Harry szemszöge~

Mire éjjel visszaértem, már Reni aludt. Ott feküdt Luke mellett. Nem győzte kivárni míg bevárásoltam. Mikor elraktam mindent, átmentem a nappaliba, és láttam hogy Reni megágyazott nekem. Nagyon kedves volt tőle. Még gyorsan lezuhanyoztam, majd el is aludtam. 

Másnap reggel egy finom illatra ébredtem fel. Felültem,majd gyorsan átöltöztem és átmentem a konyhába. Reni éppen palacsintát sütött. 

-Ahh...imádom a palacsintát! -mondtam nagy mosollyal. 

Mikor készen lett, mind a ketten megreggeliztünk, majd Harry a laptopján kezdett el házat keresni.

-Harry, nincs kedved hazavinni? Csak hogy odaadjam a meghívókat mindenkinek, akinek kell? -kérdezte. 

-Gondolom a keresztelőre, Mikor lesz? -kérdeztem. 

-Most szombaton. 

-Nahát! És lesz süti is meg minden? 

-Hát Harry, ha lesz időm fogok sütni, megígérem. -mosolygott rám. 

-Rendben, Akkor szedjük össze magunkat meg Luke-ot öltöztesd fel meg szedd össze ami kell. -mondtam, majd fél órán belül ez meg is történt. Első állomásunk a The Vamps háza volt. Megálltunk előttük, majd közöltem Renivel, hogy mindjárt elalszok, ezért hátraülök és aludni fogok, Ő meg majd vezet. 

Luke-ot meg engem bezárt az autóba, majd bement a házba, én pedig elaludtam. 

~Reni szemszöge~

Megfogtam a négy db, személyre szóló meghívót, majd becsengettem a házba. Tristan nyitott nekem ajtót. 

-RENIIII!!! -ordított egyet, majd megölelt. 

-Te jó ég, hogy tudsz nekem ennyire örlni? -kérdeztem. 

-Mi? Hát a turnó óta minden veletek töltött perc ajándék! Gyere csak be, szólok a skacoknak.-mondta, majd ordítani kezdett a többieknek, hogy jöjjenek le az emeletről. 

Tristan-től nem is vártam, hogy majd felmegy és mindenkinek szépen szól. 

-Szia Reni! -köszönt mindenki nekem hatalmas mosollyal. 

-Sziasztok! Nos, amúgy nem akarok zavarni, meg amúgy sietek. Szóval csak azért jöttem, hogy odaadjam mindegyikőtöknek a meghívót Luke keresztelőjére! -mondtam, majd mindenkinek a kezébe nyomtam egy meghívót. 

-Nahát! Köszönjük! -mondták. 

-Ne haragduj, de amúgy ezt nem úgy szokták kiosztani hogy az Apa is jelen van? -kérdezte Brad. 

-De igen...-mondtam, majd egy pillanatra lesütöttem a fejem. 

-Valami baj van köztetek, Reni? -kérdezte James. 

-Nem, semmi. Nem érdekes. Majd megoldódik. -mondtam. 

-Ha gondolod kimehetnénk veled meg a gyerekkel egy kicsit sétálni, és akkor beszélgethetnénk ha van kedved. -mondta Connor. 

-Hát, ez egy kicsit nehéz lenne. -mondtam. 

-De mégis miért? Hát csak itt laksz a másik utcában! -mondta Brad. 

-Ideiglenesen elköltöztem Harry-vel. Ne értsetek félre, nincs semmi köztünk, csak Ő is összekapott Zsuzsival, ezért így hárman mentünk el a szomszéd városban lévő St.Milne szállodában. -mondtam. 

-Az tudom, hogy hol van! Ha gondolod tényleg felugrunk valamelyik nap! -mondta James. 

-Hát, lehet hogy jót tenne velem, ha valakivel tudnék beszélgetni. -mondtam. 

-Zsuzsival sincs minden rendben? -kérdezte Tristan, mire én csak megráztam a fejem. 

-Na de tényleg mennem kell. Még viszek egy pár meghívót, szóval...

-Nem lesz semmi baj. Hamar túl lesztek ezen. Mind a ketten. -tette a kezét a vállamra Brad, mire én megöleltem őt. 

Látták a többiek, hogy egy kicsit bekönnyeztem, éppen ezért "nagy ölelést" csináltak, vagyis mindenki egyszerre ölelt meg. Fel is vidított ez egy kicsit.

 Elköszöntem tőlük, majd beültem az autóba. Harry már aludt, épp úgy ahogy Luke is. Valami eszméletlen aranyosak voltak, ezért le is fényképeztem őket, majd mosolyova tovább mentem. 

A következő állomás  a 5 Seconds of Summer otthona volt. Mikor megálltam, Luke-nak kinyíltak a szemei, és még mielőtt sírni kezdett volna, kiszedtem az autóból, és most csak Harry-t csuktam be. 

Csengetni kezdtem, mire Luke nyitott ajtót. 

-Sziasztok! -örült meg hirtelen, majd beljebb hívott.

 Odaadtam neki a gyereket, és levettem a kabátom.

Addigra már Michael is leért, és segített Luke-nak a gyerekről is levenni a kabátot. 

Miközben Luke játszott a gyerekkel, a többiek is lejöttek, és odaadtuk a meghívókat és megkértem Luke-ot, hogy legyen Ő a keresztapa. Természetesen elfogadta. 

-Milyen jó már! Egy ilyen aranyos kis kölyöknek még én is szívesen lennék a keresztapja! -mondta Ashton. 

Menni akartam, de Luke egyszerűen nem bírta letenni a jövendőbeli keresztfiát. Mondjuk igaz, hogy akár mikor jött, Luke aludt. 

Róluk is csináltam egy képet, mert őket is nagyon aranyosnak találtam. Még 10 percet babáztak a fiúk, aztán visszaöltöztettük, becsatoltam Luke-ot a kocsiba és elindultunk haza, hogy odaadjam a One Direction-nek és Zsuzsinak is a meghívókat. 

Remélem tetszett! Kommenteljetek és véleményezzetek! Ne haragudjatok, hogy mostanáig tartott megírni az új részt. :( Viszont 2 hét múlva hozom a következőt! :) 
Bocsi a helyesírási hibákért!