85.Fejezet
/ Az összetartás nagy úr /
~Luke szemszöge~
-Na jó, már vagy egy fél órája csak itt fekszünk a padlón. Valamihez kezdenünk kell. -mondtam.
-Szerintem fel kéne készülnünk. -mondta Michael.
-Mégis mire? -kérdezte Calum.
-Szerintem Michael arra gondolt, hogy takarítsuk ki a házat, arra az esetre, ha Reni ide akar költözni a kicsivel. -mondta Ashton.
Michael ezt helyeselte.
-Akkor kezdje mindenki a saját szobájával. -mondtam, majd mindenki elment a saját szobájába.
Szóval, nézzük meg a kukát. Rendben, ez tele van. Vigyük ki a folyosóra, és majd kiviszem ha végeztem. A polc...na igen..azon meg áll a por. Hozzunk egy lavórt tele vízzel, hogy le tudjam törülni.
Mikor bementem a fürdőszobába mindenki ott volt.
-Kitalálom, a te polcodon is áll a por. -mondta Calum.
Én helyeseltem.
-Viszont csak egy lavór van, így meg kell osztani a munkákat. -mondta Ashton.
-Rendben, akkor én kiviszem a szemetet, és kimosom a kukákat. -mondta Calum.
-Okés, akkor én majd járom a szobákat, és kiporszívózok mindenhol. -mondta Ashton.
-Akkor én majd pakolom le a szekrényeket, és Michael meg törli a szekrényt, és én már rakhatom is vissza a cuccokat. -mondtam. Gyorsan levágtunk egy négyes pacsit, majd mindenki ment a maga dolgára.
~Harry szemszöge~
Mikor reggel lett, és összeszedtem magam, úgy döntöttem, hogy átmegyek Louis-hoz, hogy megkérdezzem, hogy hová ment múlt este, mivel engem ez az egész nagyon érdekel. Kíváncsi vagyok. Odamentem az ajtajához, majd bekopogtattam. Kinyitotta az ajtóját.
-Remek! Gyere be! Én is beszélgetni akartam veled! -mondta, majd beljebb hívott.
Leültünk az ágyára, majd kérdezősködni kezdett.
-Hol voltál tegnap este? Nagyon zaklatottnak tűntél.
-Igen, az is voltam. -mondtam.
-Mégis miért?
-Hát mert kaptam egy telefon hívást, amiben Darren pénzt kért az autója miatt tőlem, Ha megkapja, cserébe nem jelent fel.
-Ez igen. Szóval, gondolom rengeteg pénzt vittél neki. Milyen volt? Úgy értem Darren.
-Hát, most valahogy normális volt. Ki is volt öltözve meg minden.
-Fegyver volt nála?
-Jajj, Louis! Ez nem egy James Bond film. Nem volt nála fegyver, csak egy gyűrű. Nekem akarta adni, hogy kérjem meg Zsuzsi kezét.
-Drága gyűrű volt? És elfogadtad? -kérdezősködött tovább.
-Gyémánt gyűrű volt, de nem fogadtam el, mivel még egyikünk sem nyert.
-Ezt meg hogy érted?
-Hát úgy, hogy Zsuzsi nem akar velem járni újra.
-Ohh, sajnálom. -mondta, majd megveregette a hátam.
-Na és te Louis? Hol voltál?
-Elmentem Renihez a kórházba kibékülni.
-És mit mondott?
-Nem fogod elhinni. Nem Luke-tól terhes.
-Hát akkor meg kitől?
-Niall-tól, te lökött! -mondta, miközben kicsit a fejemre vágott.
-Komolyan? Te jó ég! Ez tök jó!! Elmondtad már Niall-nek?
-Nem, mert csak akkor szabad megtudnia, amikor már Reni nekiindul a szülésnek.
-Reni nagyon sunyi. Jól megfogja lepni Niall-t.
-Ebben biztos vagyok. -mondta Louis.
-Na de most szerintem én megyek.
-Mégis hová mész? -kérdezte Louis.
-Nem tudom. Igazából unatkozok.
-Ne vigyünk be Reninek pár cuccot a kórházba? -kérdezte.
-De, vihetünk. -mondtam, majd el is indultunk a boltba, majd onnan a kórházba.
~Michael szemszöge~
Már a harmadik szekrény sornál jártunk, amikor láttam, hogy Luke 5 percenként megnézi a telefonját.
-Várod, hogy felhívjon Reni? -kérdeztem meg végül.
-Jó lenne. De nem hív. Pedig már 1 óra.
-Jó, lehet hogy vizsgálják, vagy ebédel...vagy ilyesmi. -próbáltam lenyugtatni.
-Nem hinném. Jajj Michael. Nem lesz enyém az a gyerek.
-Tudod, Luke, néha nem értelek. -mondtam.
-Mégis miért? -nézett rám kérdően.
-Nem is olyan rég, még féltél ettől az egésztől. Nem is értetted, hogy miért veled történik ez. Aztán elfogadtad a tényeket. Viszont az elfogadás nem egyenlő az örömmel. Aztán most meg minden áron, szeretnél felnevelni egy gyereket. Szerintem, csak nyerni akarsz Niall-el szemben.
-Mégis miért akarnék nyerni? -kérdezte.
-Figyelj, te 2 évvel kisebb vagy mint Niall. Nem érzed magad elég érettnek, viszont jól tudod, hogy Niall jobban fel tudná nevelni a gyereket, mivel Ő sokkal tovább volt együtt Renivel, mint te.
-Most össze akarsz velem veszni?
-Dehogy, Luke! Eszembe sem jutott. Csak látom rajtad, hogy te ezt valójában nem akarod. Nekem amúgy mindegy. Ez a te életed, de én a helyedben átengedném a gyereket az igazi apjának. Jelen esetben Niall-nek. -mondtam, majd onnantól kezdve Luke úgy belehúzott a munkába, hogy mindvégig hozzám sem szólt.
~Louis szemszöge~
Miután bevásároltunk, mindketten vettünk egy-egy szál rózsát Reninek, hogy azért mégiscsak örüljön nekünk. Odasétáltunk a szobájához, majd odalopakodtunk a földön kúszva hozzá, és hirtelen felugrottunk.
-Úr Isten! Ne ijesszetek meg többet! -mondta. - Nahát! Harry!! -örült meg hirtelen, majd szorosan magához ölelte.
-Elmondtad neki? -kérdezte.
-Igen, remélem nem baj. -nyújtottam át a rózsát.
-Én megőrzöm ezt a sunyi kis titkot. -mondta Harry, és Ő is átadta a rózsát.
-Jólvan, köszönöm szépen. -fogadta el a rózsákat.
-Beszéltél ma már Luke-al? -kérdezősködött Harry, miközben leült az ágyára.
-Nem, nem beszéltem ma vele. Miért kérded? -kérdezett vissza Reni.
-Hát mert akkor visszafele tényleg bemehetnénk arra a bocsánat kérésre. -mondta Harry. Én helyeseltem.
-Ohh, értem. Igazából nem tudom. Nincs is kedvem most vele beszélni. Legszívesebben Niall-t hívnám fel, de ahhoz meg túlságosan is izgulok.
-Elhiszem. Szegény Niall. Otthon őrlődik, és nem érti miért Luke-é a gyereked. Valamelyik nap számolgatta hogy kié a gyerek, de mivel nem jó matekból, nem esett le neki hogy az övé. -mondta Louis, majd ezen egy jót nevettünk.
Még nagyon sokáig beszélgettünk, közösen elolvastunk egy magazint amit neki hoztunk be, meg ettünk vele almát, aztán olyan este hét óra környékén távoztunk.
Nem hazafelé vettük az irányt, hanem a 5SOS-hez. Bekopogtattunk, mire az ajtó magától kinyílt. Ijesztő volt, mivel még nyikorgott is hozzá. Mikor beléptünk, nem láttuk őket.
-Te jó ég....mi az a csillogás? -kérdezte Harry.
-Nem tudom. Mikor utoljára itt jártunk, tuti nem így nézett ki.
-Szerintem felfogadtak egy szobalányt.-mondta Harry.
-VALAKIIII!! -kiáltottam el magam.
-Megyek már! -szólalt meg egy ismerős hang. Calum volt az.
-Sziasztok! Idehívom nektek Luke-ot. -mondta majd el is ment.
-Ugye nem csak én láttam úgy, hogy konyharuha volt rajta. -súgta a fülembe Harry, miközben meglökött.
-Nem, én is láttam. Elég fura. -súgtam vissza.
-Miben segíthetek? -kérdezte Luke tőlünk, mikor odaért.
-Bocsánatot szeretnék kérni, mivel kitiltottak miattam téged is az új étteremből. Szóval...bocsánat. -mondta Harry.
-Jó, mindegy. A múlton amúgy sem tudsz változtatni, de azért ezt értékelem. -mondta.
-Mi? Neked meg mi bajod van? -kérdezte Harry.
-Ó semmi, semmi. Csak tudod a barátnőm kórházba van.és takarítjuk ezt a hatalmas házat, annak a gyereknek, aki végül úgy is veletek fog lakni. Csak ennyi. Na heló. -mondta Luke, majd el akart menni, mire megfogtam a kezét.
-Hé,hé,hé. Álljon meg a menet. Mi, nem tettünk semmit. Beszélhetnél hozzánk normálisan.
-Amúgy meg, mi most ott voltunk a kórházba. Te miért nem bírsz bemenni? Ha te ez téged ennyire zavar? Legalább felhívhattad volna! -mondta Harry.
-Tudom. -szedte ki egy hirtelen mozdulattal a karját a kezeim közül.
Harry és én csak furcsán bámultunk egymásra, és nem tudtuk, hogy mit tegyünk. Végül Harry megszólalt, pedig már Luke majdnem elment. Már háttal volt nekünk.
-Én tudom mi az igaz szerelem. -mondta, majd Luke megállt. - Én is tudom, milyen érzés az, ha nincs veled. Viszont mással igen. Tudom, hogy legszívesebben tennél egy illegális dolgot ellene, de nem érné meg. Ki tudja. Lehet, hogy Niall is épp ugyanolyan hús vér és normális ember, mint te vagy. Ha valakit igazán szeretsz, akkor elengeded, és minden este azért imádkozol, hogy csak egyszer legyen újra veled. Hogy azt az esélyt már nem szúrnád el. De ez az egész nem egy emberen múlik. Kettőn. Ha ez a kettő szerelmes, akkor úgyis egymásra találnak. Ha nem...akkor viszont nincs mit tenni. -mondta Harry, nagyon meghatóan, és megértően.
Remélem tetszett!! :) Kommenteljetek és véleményezzetek! :) Teszek ki kérdéseket jobb oldalra. Kérlek válaszoljatok majd rá! Előre is köszii!! :) Nemsokára új rész! :)
