93.Fejezet

/Harry, még nincs teljesen önmaga/

~Niall szemszöge~

Miután megnyugodtunk hogy nincs tűz, hanem csak a barátaink tojasa kapott lángra, megnyugodva mentünk ki a konyhából Renivel. 

-Amúgy, mit is akartál mondani odafent? -kérdezte. 

-Hát csak azt, hogy...-ekkor Luke hozzáfogott ordítani, így nem tudtam befejezni a mondatot. 

-Majd folytatjuk! -montda Reni, majd egy puszit nyomott az arcomra, és felszaladt a gyermekünkhöz. 

Igazából, gőzöm sincs mitévő legyek. Már megpróbáltam elmondani neki. Kétszer is! De valami mindig nem engedi. Ha a harmadik sem sikerül, akkor abbahagyom. Nem mondom el neki, és újra átgondolom ezt az egészet. 

-Mizu haver? -ütötte meg a vállamat Liam, miközben elsétált mellettem. 

-Semmi...semmi. -mondtam. 

-Nem úgy nézel ki, mint akinek nincs semmi baja sem. -mondta Louis is. 

-Amúgy is, nektek nem sül a pizzátok??? -kérdeztem. 

-De igen, éppen ezért van húsz percünk, a legkedvesebb ír barátunkra. Fogjad magad, ülj le velünk szembe, és mondd el, hogy mi bántja a lelkedet. 

Így is lett. Leültem velük szembe, majd kinyögtem azt a fájó mondatot. 

-Ez hülyeség! Te nem kiszerettél belőle, hanem csak félsz. Hidd el nekem, ennek csak is ilyen háttere van. Sosem voltál még Apa, és ezért egy kicsit be vagy rezelve. -mondta Liam. 

-Hidd el, Liam-nek teljesen igaza van. Vagy hogy tényleg megtudd, hogy mi van veled, CSÓKOLD MEG! Vagy....feküdj le vele. Ami csak jól esik. 

Éreztem, hogy teljesen vörös lettem, és a többiek pedig csak nevettek rajtam. 

-Igen, rég voltunk már itthon, de nem lehet mit tenni, ez van. Most vissza kell hoznod a régi, szép időket. Gyerünk Niall. Reni, még mindig ugyan az, akit itt hagytál. -mondta Louis. 

-Az lehet, de más karjaiban hagytam itt. -mondtam szomorúan. 

-Úgy érzed, még mindig szereti Luke-ot? -kérdezte Liam. 

-Én nem hiszem azt, csak egyre rosszabb ötlet az, hogy ők ennyire jó barátok. 

-Ezt el kell fogadnod. Hisz, gondolj bele, ha annyira szeretnék egymást, Luke nevelné a gyerekedet. Ez csak egy futó kaland volt, amit meg kell bocsájtanod. -mondta Louis.

Lehet, hogy igazuk van...talán...

~Zsuzsi szemszöge~

Miután meggyőzödtem arról, hogy ez a megfigyelő valaki elment, próbáltam Beau-ra koncentrálni. Megettük a finom ebédünket, majd miután fizetett, kimentünk sétálni. 

Gyengéden megfogta kezemet, mire én ránéztem. 

-Nagyon szeretlek. -mondta nekem. 

-Én is szeretlek, csak amúgy azt hittem izgalmasabb életet élsz, mint ahogy a videókban, és nem ahogy a kertünkben. 

-Félek neked megmutatni azt az énemet. -kaptam a választ. 

-De ne már! Akkor inkább még ma elmegyek hozzátok, és bulizzunk! Nem akarok unalmas életet élni!  -mondta. 

-Nem, te csak el akarod felejteni a volt szerelmedet, akivel még ma is egy házban laksz. -mondta ki a csúnya igazságot Beau. 

-Nem érdekel. Hazaviszel? -kérdeztem, mire Ő rámmosolygott, és csak annyit mondott, hogy majd segít pakolni. 

Mikor hazaértünk összeszedtük a legfontosabb dolgokat, majd hagytam egy üzenetet a többieknek, és mire észhez tértem, már ott is ültem Beau autójában. 

-Előre szólok, hogy senki sem számít ránk, és azért is szólok, mert belépsz egy ferfibarlangba.

-Nem baj. Nagyon várom már! -mondta, mire Beau csak elmosolyodott. 

Valójában megbántam, hogy csak egy üzenetet hagytam hátra, és nem öleltem meg Renit, vagy ilyenek. És igen, hamarkodott döntés volt, mert mikor megláttam a ferfibarlang kapuját, leesett, hogy tényleg csak Harry elől menekülök. Hiába is próbálom titkolni. 

Beálltunk az autóval, mire a The Janoskians további négy tagja jött ki a házból. Nagyon is meglepett  fejet vágak, de végül is úgy láttam, hogy örülnek. 

-Sziasztok! Hát ti? -kérdezte az egyikük. 

-Zsuzsi nagyon várta már, hogy találkozzon veletek. Nos..ennyire várta! -mondta Beau. 

-Szia, én Luke vagyok, és Ő pedig itt az ikrem Jai. -nyújtotta felém a kezét Luke.

-Igen, mi így hárman vagyunk testvérek. -jött oda Jai is kezetfogni. 

-Szerintem, én nevezhetem magam Beau legjobb barátjának, így, te is legjobb barátom vagy! Daniel vagyok! -ölelt meg. 

-Én pedig..nem tudok hogy bemutatkozni. -nevetett James. - Én James vagyok, örülök, hogy megismerhettelek! -ölelt meg Ő is. 

Beljebb mentem, mire ők azt mondták, hogy megbeszélnek valamit. 

Úgy döntöttem,hogy felfedezésre indulok. Ahhoz képest, hogy itt csak fiúk laknak, nagyon nagy a

rend. Egy emelettel feljebb mentem, ahol egy képet találtam a három testvérről. Nagyon cukik! És nagyon helyesek...és..mi ez? Itt van egy medence?? Na de nem számít, mentem tovább, majd mikor végeztem, megtaláltam a srácokat a nappaliban. 

-Egy kérdésem lenne. Miért van itt ilyen rend?? 

-Hát, az miattam van. -szólalt meg Luke. -Néha rámjön, hogy takaríthatnék. és utálom, ha nincs körülöttem rend. Ha rend van, sokkal jobban érzem magam!

-Nahát...olyan vagy, mint Reni. 

-Az kicsoda? -mosolygott Luke. 

-A legjobb barátnőm. Egyszerűen, ebben a dologban, pontosan olyan, mint te vagy. 

-És van barátja? Mert ráférne már egy barátnő erre a Brooks-ra! -mondta Daniel, mire Luke rákvörös lett. 

-Igen, van. Még gyerekük is van. 

-Nem baj. Azért egyszer szívesen megismerném! -mondta Luke, majd kiment a szobából. 

Nagyon megsajnáltam, így utánna akartam menni, mire Jai megfogta a kezem. 

-Hagyd. Nem kell megsajnálnod. Én is szeretem meg minden, de tényleg. Még egy barátnőt sem mutatott be nekünk, és...

-És? Ez olyan nagy probléma? -kérdeztem. 

-Nem, nem az, csak túlságosan is a hobbijainak él. -mondta James. 

-Például? 

-Hát, ha nem nézzük a bandánkat, akkor a fotózás neki mindennél többet ér. -mondta Daniel. 

~Harry szemszöge~

Bent ültem a szobámba, és gondolkoztam, hogy mivel tudnám visszahódítani Zsuzsit. 

Szerintem elég lenne, egy véletlennek tűnő csók, és már is tudná, hogy nem Beau-t szereti. De ahhoz mi kellene? Esetleg egy játék? Vagy üvegezés? Hmm...nem is rossz ötlet. Megyek is. nézek valami piát, hogy utánna tudjunk játszani. 

Éppen lefelé mentem a lépcsőn, amikor megpillantottam egy papírfecnit a földön heverni. Felkaptam, majd elolvastam: 

"Kedves mindenki! 

Beau-nál mentem, mert tartunk egy kis bulit. Majd jövök! Zsuzsi"

Miután elolvastam, összegyűrtem a papírdarabot, és azzal az erővel el is hajítottam, a piát pedig amit a polcon találtam, nekidobtam a falnak, ami egy kisebb robbanás szerű hangot eredményezett. 

Mindenki pizzázott a konyhában, erre meg mindenki ki is szaladt.

-Harry!? Minden rendben? -nézett rám Reni, aki pontosan tudta, hogy mi miatt vagyok már megint mérges. 

Megfogtam a kocsikulcsomat, majd el is tűntem, és hátrahagytam mindent. 

Az autóban felhangosítottam a zenét annyira, amennyire csak lehetett, aztán eszemet elvesztve mentem ahhoz a házhoz, ahová többet nem akartam menni. 

Letettem az autómat, pár házzal arrébb, hogy ne legyen feltűnő annak a személynek, akihez megyek. Halk léptekkel sétáltam fel a lépcsőn, majd megpróbáltam kinyitni az ajtót. Szerencsémre nyitva volt, így bementem. Az illető éppen fördött, így teljesen nyugodtan leültem az egyik fotelba. és ahogy a filmekben is lenni szokott, vártam, hogy feloltódjon az egyik villany.  

5 perc telt el. Egyszercsak elhallgatott a zuhanyból kifolyó cseppek zaja, majd egy ajtó nyílását lehetett hallani. Most keresi, hogy hol is van a kapcsoló, aztán megleli. 

-Mi a..fordulj meg! -mondta mögöttem, mire én megfordultam, majd sunyi mosolyt festettem arcomra. 

-Jó ég, Harry! Mi a fészkes fenét keresel itt??

-Miért hagyod nyitva az ajtót? Amúgy, én is örülök, hogy újra láthatlak Darren. 

-Jó...várj. Felkapok vaamit. -mondta, majd 2 percre eltűnt. 

Aztán amikor visszajött, szembe leült velem. 

-Mit akarsz? 

-Segíts nekem visszaszerezni Zsuzsit, mert új csávója van. 

-Van kocsija a palinak? -kérdezte Darren. 

-Igen, van. 

-Akkor gyújtsd fel! -mondta, majd felállt, és elindult, mire én nevetni kezdtem. 

-Azt hiszed, hogy ez vicces? -nézett vissza Darren. 

-Nem, de megkértelek, hogy segíts. 

-Harry! Nem tudom feltűnt e, de mi nem vagyunk barátok! 

-Sosem forraltál ellenem tervet? Egyet sem? Hogy az autódért és minden másért is visszaszerzed majd Zsuzsit? 

-De igen, csak nem vállalom be őket. Az lehet, hogy mindenki tőled fél most, de...engem ért az eddigi legnagyobb kár miattad, így én ebben nem veszek részt. 

-Ez a srác nem fél tőlem. 

-Biztos nem tudja, mit tettél az autómmal. Jah bocsi, más sem tudja hogy te voltál. 

-Darren...adtál egy nagyon jó ötletet! Kösz! -mondtam, majd mikor kimentem a házából, jól becsaptam magam mögött az ajtót.

Mikor hazaértem, már késő volt. Este 10. Senki sem volt már ébren. 

Feloltottam a villanyt, és láttam, hogy a piásüveg törmelékei már nincsenek ott, ahol hagytam őket. 

Egyszercsak meghallottam egy csapot a földszinti fürdőszobában. Odamentem, majd benyitottam. Reni volt az, aki éppen a vérét próbálta elállítani. 

-A vodkás üveg volt az? -kérdeztem. 

-Az...-mondta, majd hallatszódott a hangján, hogy egy kicsit sem kíváncsi rám, ezért felmentem a szobámba. 

Nem akartam még aludni, ezért gyorsan netezni kezdtem, és elkezdtem keresni az "ügyemet". Tuti, rajta van valahol a neten. 

Fél órányi keresés után, megtaláltam. Kinyomtattam 20 példányban, majd teljesen nyugodtan, lefeküdtem aludni. 

Remélem tetszett! Ne haragudjatok, hogy ennyire későn hoztam az új részt! 

Mindenkinek Kellemes Ünnepeket és Boldog Új Évet kívánok! :) 

Kommenteljetek, és véleményezzetek. ;)

92.Fejezet

/ Vajon, létezik szerelem, első látásra?/

~Harry szemszöge~

-Tudod Reni, nagyon fura, hogy mi egy olyan környéken vagyunk, ahol senkit sem érdekel az, hogy híres vagyok. 

-Hát igen. Erre amúgy is sok híresség vagy hírhedt ember él. Ezt az egész területet egy kicsit lezárták nektek. 

-Tudod, mikor ideköltöztem, nem hittem volna, hogy Zsuzsit ennyire fogom szerezni. Éltük az életünket az X-Faktor után, és jártunk fellépni, meg több turnéra is persze. Aztán veletek találkoztunk, és tök véletlenül ide költöztetek. Jelenleg mi lakunk a ti házatokban az árverezés miatt. Valaki nagyon ki akart tolni velünk. Az hülyeség, hogy nem tudtuk fizetni a házat. Nem akarom fényezni magunkat, de azért, van pénzünk. Visszatérve, már másnap megcsókoltam Zsuzsit. Emlékszem, hogy vert a szíve mikor magamhoz öleltem. Már biztos nem érezném ezt, ha megölelném. Haragot éreznék. Vagy csak úgy simán ellökne magától. Nagyon-nagyon furi nekem az a srác akivel most van. 

-Ezt csak azért mondod, mert féltékeny vagy. 

-Egyáltalán nem azért mondom. Talán, de véded azt a palit? 

-Zsuzsi és én mindig is legjobb barátok voltunk, és ha valakit szeretett, általában én is szerettem, és ez fordítva is igaz volt. Nagyon megszerettem a Janoskians-t, aztán megmutattam neki is. Iszonyatosan beléjük őrültünk mind a ketten. Nem tudom. Lehet az fogta meg Beau-t, hogy mi nem olyanok vagyunk mint a többiek. Nem sikítunk a füleitekbe, hanem, egyszerűen csak élvezzük azt, hogy ismerhetünk titeket. -mondta Reni.

-Hogyan szerezhetném vissza Zsuzsit??

-Harry, én nem hiszem, hogy...

-De én igen. Én hiszek abban, hogy mindent vissza tudok csinálni. Viszont ehhez kell a segítséged. 

-Mégis hogyan tudnék én ebben segíteni? Nem fogom lebeszélni Beau-ról.

-Nem is kell! Csak mondd el, hogy miket szeret. Én is tudok néhány dolgot, de te ismered őt a legjobban. Szükségem van a segítségedre. Kérlek. -mondtam, majd megállítottam Renit, és bociszemekkel néztem rá. 

-Na jóó, csak ne nézz már így. -mondta nekem, majd megöleltem, hálám jeléül. - De előre szólok neked, nem lesz egyszerű dolgunk. Főleg, mert a nyomulást utálja. 

~Zsuzsi szemszöge~

Már annyi ideje voltunk kint Beau-val, hogy majdnem elaludtam a vállán. 

-Héj, ennyre unod, vagy mi? -kérdezte. 

-Mégis mit? -kérdeztem vissza. 

-Itt beszélek neked, de még semmit nem mondtál. 

-Ne haragudj. Elálmosodtam. 

-Dehát, még csak tíz óra van. -nézett az órájára- Mit gondolsz, ha szépen felöltözünk elmegyünk egy étterembe ebédelni?

Rögtön felcsillant a szemem. Egy gyors igen után, felszaladtam a szobámba. Már majdnem átnéztem a ruháimat, mire úgy döntöttem, kikírem Reni véleményét,arról, hogy mégis mit vegyek fel. 

El is mentem a szobájukhoz, majd gyors kopogás után be is nyitottam. Niall volt bent. Egyedül. 

-Szia, nem láttad Renit? -kérdeztem. 

-Én is kérdezhetném tőled, mivel ma még nem talélkoztam vele. -mondta. 

-Értem. -mondtam, aztán majdnem kisétáltam, de láttam, hogy nyomja valami Niall szívét. 

-Van valami baj? -ültem le mellé az ágyra. 

-Nincs. Miért lenne? -kérdezte. 

-Nagyon le vagy hangolva, és csak itt ülsz csöndben az ágyadon, és bámulsz ki a fejedből. Ismerlek már annyira, hogy tudjam, van valami baj. 

-Egyszerűen csak attól tartok,hogy nem vagyok jó Apa. 

-És ezt mégis honnan veszed? Mert körülbelül 2 napja érsz hozzá a gyerekhez,és még fura?

-Hát, na jó. Ebben igazad van. 

-De abban is igazam van, hogy nem ez az igazi ok, amiért így le vagy törve. Ugye? -kérdeztem. 

-Te tényleg túl jól ismersz. De nem szeretném elmondani. Félek mindent tönkretennék. 

-Bennem megbízhatsz. Én is a barátaid közé tartozok. -mondtam. 

Niall-nek könnyek gyűltek a szemébe. Mélyen a szemeimbe nézett, majd nyelt egy nagyot, aztán kimondta: 

-Szerintem már nem vagyok szerelmes Renibe...

~Louis szemszöge~

Mikor felébredtem, már majdnem 11 óra volt. Gyorsan összeszedtem magam, majd lementem a konyhába. Nem volt ott senki. A hűtőben nem volt semmi főtt étel, és nem volt semmi kaja. 

-LIAM!!! -ordítottam el magam.

-WC-N VAGYOK! MINDJÁRT MEGYEK! -ordított vissza. 

2 perc telt el, és már ott is volt a konyhában. 

-Mi a fenét ülsz te évekig a wc-n?

-Ne kritizálj már! Inkább mondjad már, hogy mit ordítassz itt nekem. 

-Nincs kaja a hűtőben. 

-Hmm. Érdekes. Szia! -mondta, majd már majdnem kisétált az ajtón. 

-Ne-ne-ne!! Ezzel csak arra céloztam, hogy eljöhetnél velem bevásárolni, majd csinálhatnánk valami kaját. 

-Süssünk pizzát. -mondott egy ötletet Liam. 

-Rendben van. Keress neten egy jó kis pizza receptet, majd írd fel mik kellenek. 

-És te addig mit fogsz csinálni, Louis? -kérdezte. 

-Kiállok az autóval, felírom, hogy mit vegyünk nassolni meg inni, meg előkészítek szatyrot, előveszem Reni kosarát, meg pénzt. Rendben?

-Jó, mennyél. -mondta nekem Liam. 

Mikor mind a ketten elkészültünk beültünk az autómba, majd egy közeli áruházba mentünk. 

Elvettünk egy nagy bevásárlókocsit. 

-Beleülsz? -kérdezte meg tőlem Liam.

Erre jót nevettünk. 

Odabent, megkérdeztem Liam-et, hogy mi kell a pizzához. 

-Liszt, élesztő, só, kristálycukor, étolaj és víz. 

-Szerinted nem elég jó bele a csapvíz? -kérdeztem. 

-Nem azt kérdezted, hogy mit kell venni, hanem hogy mi kell a pizzához.

-Ne trollkodj itt velem. -mondtam, majd elindultunk. 

Elvettük a lisztet, élesztőt, cukot és az étolajat. Elkezdtünk gondolkozni a feltéten. Elemntünk pizzakrémért, ketchupért, majonézért, vettünk kolbászt, konzerves kukoricát és ananászt is. 

-Rendben. Viszont, azt mondtad, hogy üres a hűtő. Akkor vegyünk több dolgot is. 

Így vettünk még otthonra tojást, kenyeret, vajat, szalámit, virslit, csokikat, csipszet, perecet, banánt, almát, narancsot, 3 féle tésztát, szószokat és néhány fűszert és innivalókat. Szerencsétlen kocsi, már alig bírta el, amiket vettünk. "Gyorsba" kifizettünk mindent, majd épp ugyan olyan gyorsan mindent beraktunk a kocsimba, majd hazamentünk. 

Nem is olyan sokára hazaértünk, és elkezdtünk Liam-el bepakolni a hűtőbe, majd kezet mostunk, felvettünk egy-egy kötényt, majd nekiláttunk a pizzának. 

~Reni szemszöge~

-Na jó, szerintem lassan hazafelé kéne indulnunk. -mondtam. 

-Igazad van. -mondta Harry, majd elindultunk egy rövidebb úton. 

-Amúgy nagyon jó volt veled beszélgetni. -mondtam. 

-Számból vetted ki a szót. -mondta, majd még beszélgettünk pár sort, aztán fél 12-re haza is értünk.

Zsuzsi rögtön felhívott magához, majd a ruhájáról kérdezősködött. 

-Gyönyörű vagy, -mondtam neki. - Jó szórakozást Beau-val! -mondtam neki. 

-És te most mit fogsz csinálni? -kérdezte. 

-Hát, először is megnézem Luke-ot, aztén beszélek Niall-el. Ma még nem is láttam. 

-Tényleg!? Mit csináltál te Harry-vel ennyi ideig, és mégis hol voltatok??

-Csak sétáltunk. Ki kellett szellőztetnie a fejét, és én nem akartam egyedül hagyni. -mondtam. 

Zsuzsi csak bólintott. Elköszöntem tőle, majd elmentem a kicsi Luke szobájába. Niall is ott volt. Éppen az ölében tartotta közös gyermekünket. 

-Szia! -köszöntem. 

-Szia! Nem láttalak egész nap. -mondta szomorúan. 

-Ne haragudj, csak Harry szomorú volt Zsuzsi miatt, én pedig épp ezért nem akartam, hogy egyedül mennyen sétálni. elmentem vele, és amúgy próbáltam lebeszélni Zsuzsiról, de hajthatatlan. -mondtam. 

-Viszont Zsuzsi már nem érez semmit. -mondta Niall, mire kérdően néztem rá. -Én Zsuzsival beszélgettem ma. -mondta, majd letette a gyermeket. -Amúgy elmentek már? 

-Igen. Most mikor jötem be, már akkor indult a kocsi. -mondtam. 

-Nos, Reni. Mondanom kéne valamit. -ült le mellém. 

-Egy kicsit most megijedtem. 

-Hát. tudod...ma beszélgettem Zsuzsival, és elmondtam neki egy dolgot, mire Ő azt mondta hogy próbáljam meg megbeszélni veled...szóval...belevágok,-mondta. - Reni, én már nem...

Ekkor már majdnem kimondott valamit, amit lehet nem szívesen hallanék, de megszólalt lent a füstjelző. Egymásra néztünk, majd gyorsan leszaladtunk a konyhába, Liam és Louis ott voltak bent és csak nevettek. 

-Miért sípol a füstjelző?? -kérdezte Niall. 

-Liam! -ütötte meg Louis Liam-et. -A TOJÁS!! 

Liam hátranézett, és látta, hogy odaégett a rántottája. Gyorsan levette a gázról, elzárta a gázt, majd kiengedte a füstöt. 

-Mit csináltok? -kérdeztem. 

-Pizzát sütünk! -mondták egyszerre. 

~Zsuzsi szemszöge~

Nagyon kedves volt Beau-tól, hogy elvitt engem egy nagyon elegáns étterembe. Odabent az asztalhoz vezetett, majd le is vette rólam a kabátot, és még a széket is kihúzta nekem. Nagyon udvarias volt. Aztán, már rendeltünk, amikor egy furcsa érzés fogott el. Mintha figyelnének. 

Szép lassan elkezdtem körbenézni, hogy valaki figyel e engem. A szemben lévő asztalnál ült egy fiú. Egyedül volt, és csak egy pohár víz volt előtte. Ő volt az. Ő figyelt engem. Mikor látta, hogy észrevettem, szép lassan felemelte a poharát, ivott egy kortyot, majd letette a poharat, és távozott az étteremből. 

Remélem tetszett! Kommenteljetek és véleményezzetek! Hamarosan új rész! :)

91.Fejezet

Néha, muszály felejteni

~Zsuzsi szemszöge~

Kérdően néztünk egymásra, hogy ki lehet az ilyenkor. Mikor lejött Niall és Reni a lépcsőről, Niall mellém lépett. 

-Hagyd. Kíváncsi vagyok. -mondta, majd odalépett az ajtóhoz, és lassan kinyitotta. 

Zayn volt az, ahogy éppen a falat támasztja. 

-Mit keresel itt? Azt hittem már nem tartozol hozzánk. 

-Bocsi a zavarásért meg minden, amit ilyenkor szoktak mondani. Tudod...kellenek a cuccaim. -mondta Zayn. 

-Menny csak fel a szobádba, pakolj össze. Meg persze érezd jól magad az új legjobb barátodnál. -mondta Niall a már felfelé tartó Zayn-nek. 

Ekkor Zayn megállt a lépcsőn. 

-Jobb lesz így nektek is és nekem is. -mondta. 

-Nem kellett volna eltitkolnod. -mondta Harry, 

-De igen. -jött a válasz a lépcsőről. 

-Ha nem titkoltad volna el, most segítenénk költözködni, és azt mondanánk hogy hiányozni fogsz. -mondta Louis.

Erre Zayn csak megfordult, és tovább ment a lépcsőn. 

~Reni szemszöge~

Miután Zayn felment, halk zenét tettünk be, és egy kis nasit rágcsáltunk nagy beszélgetések közben. Aztán meghallottam, hogy a kicsi Luke sír. Gyorsan felszaladtam a lépcsőn. Mire a szobájához értem, már nem sírt. Furcsálltam a dolgot, így benyitottam. Luke éppen Zayn karjában volt, aki hirtelen megfordult, majd csak ennyit mondott: 

-Épp olyan gyönyörű, mint te vagy Reni. A szemei pedig épp olyan kékek mint a Niall-é. 

-Köszönöm...

-Nem kell félned tőlem. Még is úgy viselkedsz, mintha gyilkos lennék. Tudom, hogy sosem volt jó a kapcsolatunk, de...mivel ez egy új én vagyok, akár barátok is lehetnénk. -mondta Zayn. 

-Szerintem ez már nem lehetséges. Sajnálom. -mondtam.

Zayn visszatette a gyermeket a kiságyba, mire Ő álomba szenderült. 

-Annyira sajnálom. -nézett rám. 

-Mégis mit? 

-Nem tudod, de én tönkre tettem a kicsi Luke minden cuccát, csak azért mert nagyon mérges voltam Niall-re. Sajnálom. -mondta. 

-Ezt nem nekem kellene mondanod. 

-Nem merek a szemükbe nézni. Senkinek sem. Szóval, összeszedem magam, és megyek is. -mondta, majd megölelt, de én nem öleltem neki vissza.

Éppen ezért is szomorúan nézett rám, majd átment a régi szobájába, én pedig lefelé vettem az irányt. 

Körülbelül 10 percet beszélgettünk, mire Zayn egyszercsak lesétált a lépcsőn. Mindenki néma volt, és még csak nem is köszöntünk neki. Aztán Ő csak úgy kisétált az ajtón, és senkinek sem volt kedve tovább ünnepelni. A 5 Second of Summer hazament, mi pedig aludni tértünk. 

*Másnap Reggel*

Még csak 5 óra volt. Nem akartam felkelni, de mégis kaptam egy ébresztőórát. Luke riadt fel. Gyorsan odaszaladtam hozzá, ölbe vettem, és próbáltam lenyugtatni. Nem teljesen jött össze, hiszen már Louis is ott volt a hátam mögött. 

-Korán kelő lesz a kisöreg? -nevetett. 

-Nem tudom. De most valahogy nem megy a megnyugtatása. 

-Elkérhetem? -kérdezte Louis, mire én átadtam neki a gyermeket. 

Louis magához szorítottam, megpuszilta, és beszélni kezdett neki. A kis Luke hamarosan csendbe lett, majd pár perc múlva el is aludt. Vissza is rakta a kiságyba. 

-Remek apa lesz belőled. -öleltem meg Louis-t. 

-Te pedig egy csodás anyuka vagy, Reni. Milyen érzés? -kérdezte nagy mosollyal a száján. 

-Őszintén? Iszonyatosan furcsa! De hát..lassan már csak hozzászokok! -mondtam, majd én lementem a konyhába, Louis pedig visszafeküdt aludni. 

Tök nyugodtan sétáltam le a konyhába, és néztem, hogy van e még kávé. 

-Van még kávé! -szólalt meg mögöttem Harry. 

-Ohh, te jó ég! Harry!

-Jajj, ne haragudj! Nem akartalak megijeszteni! -állt fel a székből. 

-Oké..oké...semmi baj. Csak...huhh. Téged is felkeltett Luke? -kérdeztem, miközben kivettem egy poharat a szekrényből. 

-Nem. Én már három órától fent vagyok. Egyszerűen csak nem tudtam aludni. 

Kiöntöttem magamnak a kávét, majd odaültem mellé. 

-El kell fogadnod őket. -simítottam meg a karját. 

-De nem megy. Érted? Egyszerűen próbáltam...nagyon sokáig...Még azt se bírtam felfogni, hogy szakítottunk. Nem hogy azt, hogy valaki más karjai között fekszik a régi szobánkban...érted? -nézett rám könnybeborult szemekkel Harry. 

-Tudom, hogy nehéz. -tettem le a kávét. - Hidd el, az idő be fogja gyógyítania  sebet. -öleltem meg. 

-De annyit kűzdöttem érte! -ölelt át szorosan. - Börtönbe is kerülhettem volna..érted? 

-Tudom Harry. Minden jó lesz! -mondtam, mire Ő felült, és megtörölte szemeit. 

-Tiszta gáz vagyok....-mondta mosolyogva. 

-Dehogy vagy az! Nagyon is jó dolog az, hogy ki mered mutatni az érzéseidet! Mit szólnál, ha kimennénk együtt sétálni? -kérdeztem. 

-Rendben. Akkor összeszedem magam. -mondta majd kisétált az ajtón. 

Egyszercsak visszanyitott:

-Ugye, te sem így akarsz jönni? 

-Szemét! -nevettem egyet, majd elment készülődni. 

Én megittam a kávémat, majd én is elkészültem, és elindultunk egy nyugtató sétára. 

~Beau szemszöge~

Zsuszi még nem tudja, de én koránkelő típus vagyok. Még csak 7 óra, de én már fel vagyok öltözve és készen állok egy újabb napra. Éppen mentem volna ki, amikor láttam, hogy Zsuzsi megmozdul, majd lassan a szemei is kinyílnak. 

-Hová mész? -kérdezte egy kicsit kómásan. 

-Kimegyek az udvarra. 

-Mégis minek? 

-Csak úgy. Ha van kedved, majd gyere ki te is. -mondtam, majd nem hagyott békén, hogy várjam meg. 

Kivártam amíg felöltözik meg ilyesmi, és együtt mentünk le. Kint volt egy hintaágy, amibe leültünk. 

Átkaroltam őt, mire Ő vállamra hajtotta fejét. 

-Nagyon jól érzem itt magam. -mondtam - Szeretném, ha te is találkoznál az én legjobb barátaimmal. Meg persze a két öcsémmel. 

-Mikor? -jött a nagy kérdés. 

-Mondjuk, még a héten itt vagyok. Úgy is hétfő van. És akkor egy hétre eljössz hozzánk, és megtapasztalod, milyenek is vagyunk valójában. Aztán, mivel Reni is bír minket, kimehetnénk együtt sétálni. Még akár a kis Luke is velünk jöhetne! -mondtam,mire Zsuzsi csak mosolygott. - Ezt igennek veszem. -pusziltam meg jobb kézfejét. 

~Niall szemszöge~

Nyolc óra...arra keltem fel, hogy Luke sír. 

-Reni, nem mennél ki hozzá? -kérdeztem. 

Viszont nem jött válasz. Kinyílt a szemem, és csak annyit láttam, hogy nem fekszik mellettem senki. Gyorsan kipattantam az ágyból, majd amilyen gyorsan csak tudtam, ölembe vettem Luke-ot. Próbáltam csitítgatni, de nem nyugodott le. Aztán valami büdöset éreztem...te jó ég...gőzöm sincs, hogy kell pelenkát cserélni. Lefektettem arra a bizonyos ágy féleségre a gyereket, majd kivettem az egyik fiókból egy pelenkát, aztán, megállt a tudomány. 

-Segítsek? -jött oda mellém Louis. 

-Kérlek! -mondtam. 

-Figyelj! -vette ki Louis a kezemből a pelenkát, majd kicserélte Luke pelusát. 

Mindig mondta hogy mit csinál, hogy hátha megjegyzek valamit. Mikor vége lett, Luke lenyugodott, és visszatettem őt a kiságyba. 

-Ebbe még bele kell tanulnom. -mondtam, kicsit kínosnak érezve a helyzetet. 

-Ne félj, bele fogsz jönni. -paskolta meg a hátam Louis, majd kiment a szobából. 

Remélem tényleg sikerül majd belejönni ebbe az egészbe. Még jó hogy kimentem a szobából, mert csörögni kezdett a telefonom. Ha bent maradok, még véletlenül megint megzavarom Luke nyugalmát. 

*Telefonbeszélgetés*

-Szia Niall! 

-Szia! Nem ír ki semmit  a telefon..szóval..

-Brad vagyok a The Vamps-ból! Most ért véget a turnénk, tegnap! Tartunk haza! 

-Tényleg? Ez nagyszerű! Majd szóljatok, ha itthon vagytok, mert átugrok! Rengeteg mesélni valóm lesz! 

*Ezzel le is tettük a telefont*

Nahát...még mennyi mindent nem tudnak. A turné sokáig tartott, és tényleg....rengeteg dologról kellesz beszámolni nekik! 

Remélem tetszett! Nemsokára új rész! Jó szünetet! :)

Véleményezzetek és Kommenteljetek! :) 

90.Fejezet

/ Érkezés /

~Luke szemszöge~

Értetlenül álltam a cetlivel a kezemben. Ki lenne mérges Niall-ra? A mi házunkban? Nem tudom. 

-Srácok! Gyertek a gyerekszobába! -kiáltottam egyet, mire mind a hárman bejöttek. 

-Hát itt meg mi történt? -kérdezte Calum. 

-Épp ugyan ezt szerettem volna kérdezni. -néztem rájuk mérgesen. 

-Nem én tettem! -tették fel egyszerre mindkét kezüket. 

-Akkor ki? -kérdeztem. 

-Te jó ég...-csapott a homlokára Michael. 

-Mi az? -kérdeztem.

-Zayn...Zayn lehetett. Ő járt itt utoljára....-mondta csalódottan Ashton. 

-Mit keresett itt?

-Azt mondta, hogy össze balhézott a srácokkal, és hogy nincs hol aludnia, és mi befogadtuk. -mesélte Ashton. 

Erre nagyot sóhajtottam, megmutattam nekik a cetlit, majd mindent elmondtam nekik, amit ma megtudtam Niall-től. 

-Te jó ég. Ne haragudj. -sajnálkoztam mindhárman. 

-Már mindegy. A múlton nem lehet változtatni. De tényleg. Nem baj. Holnap reggel majd áthívom Niall-t, hogy megnézze miért nem adok neki gyerek cuccokat. -mondtam, majd elsétáltam a szobámba. Lezuhanyoztam, átöltöztem, és befeküdtem az ágyba. A plafont kezdtem bámulni. Nagyon meg vagyok lepődve. Kit ismertem én ennyire jól? 

*Másnap reggel*

Kilenc óra. Felöltözök, szétnézek, hogy a srácok fent vannak e, de nem találok senkit. Na nem baj. Majd jönnek. Biztos van valami dolguk. Fogtam magam, és felhívtam Niall-t. 

-Szia haver! Mizu? -kérdezte tőlem boldogan. 

-Figyelj. Van egy kis baj. Át tudnál jönni?-kérdeztem.

-Hát persze! Mindjárt ott vagyok! -mondta.

10 perc telt el, míg megérkezett. Lementem az ajtóhoz, és beengedtem. Kezet fogtunk, majd elindultunk a gyerekszoba felé. 

-A többiek? -kérdezte. 

-Én sem tudom. -mondtam, majd végül odaértünk az ajtóhoz. 

Kinyitottam, és...mintha álmodtam volna a egészet. Minden a helyén volt, és rendezett volt. Semmi sem volt elszakadva, bár új játékok voltak. Láttam. 

-Mit akartál mutatni? -vont kérdőre Niall. 

-Hát...tegnap a többiek beengedték a házba Zayn-t, és mindent tönkretett, és hagyott egy üzenetet, hogy ezt csak neked köszönhetem. De...minden rendben van. Nem értem. -mondtam, mire felugrottak a többiek. 

-MEGLEPETÉS! -kiáltották.

-Mi ez? -kérdeztem. 

-Nem akartuk hogy a mi hülyeségünk miatt ennyire szenvedj, így összedobtuk a pénzt az új játékokra, kiságyra, és arra amire kellett. A szemetet pedig elvittük, és mindent letörültünk, és felsepertünk. 

-Te jó ég! Ti..valami hihetetlenek vagytok! -mondtam, majd megöleltem őket. 

-Hát, akkor itt már nincs is rám semmi szükség. -mondta Niall, mire megfogtam a kezét. 

-Ne mondd! Maradj! Ennek örömére igyál meg velünk egy jó sört! -mondta Michael. 

-Ó nem lehet, mert Zsuzsi ma először hazahozza az új barátját, és hát ott kell lennem. 

-Hogy mi? -kérdezte meglepődve Ashton. 

-Igen. Sajnálom Ashton. -mondta Niall, majd megveregette Ashton vállát, és elment. 

~Niall szemszöge~

Mikor hazaértem, már mindenki lent volt a nappaliba, és várta a 11 órakor érkező párost. 11 előtt 5 perccel léptem be a házba. Mindenki szemében az izgatottságot láttam, kivéve Harry szemében. Benne inkább a megbánást láttam. Épp úgy, mint Ashton szemében. Egyszercsak érkezett egy autó. 

Felkészültünk. Benyit Zsuzsi, és a barátja. 
-Sziasztok! -lépett be Zsuzsi, mire mindenki felállt, és megálltunk egy sorba. 
-Sziasztok! -jött be mosolyogva a barátja. 
-Sziasztok! Nos, miénk ez a ház, ezért vagyunk itt. -kezdtem el. - És, még mielőtt mi bemutatkoznánk, te bemutatkoznál nekünk? -kérdeztem, mire a fiú csak bólintott egyet. 
-Beau Brooks vagyok. Ti pedig a One Direction. Mínusz Zayn. Tudom. -mondta a srác. 
-Ohh, nos szia. -mondtam. 
-Olyan ismerős vagy valahonnan. -mondta Louis. 
-Nos igen, én sem vagyok csak egy hétköznapi ember. Én is híres vagyok, csak ti híresebbek vagytok nálam. -mondta. 
-És mivel foglalkozol? -kérdezte Liam. 
-Youtuber vagyok, a 2 tesómmal és 2 legjobb barátommal együtt. Néha énekelünk is. Mi vagyunk együtt a Janoskians. -mondta. 
-Tényleg! -világosodtunk meg egyszerre. 
-Nos, mi előtt elhoztalak volna, főztem egy kis ebédet, szóval...maradjatok, és beszéljetek, míg megterítek. -mondta Zsuzsi majd el is ment, mi pedig leültünk a nappaliban. 
-Azt mondta Zsuzsi, hogy a legjobb barátnője is itt lakik...Ő hol van most? -kérdezte Beau. 
-Kórházban van a gyermekemmel együtt. -mondtam. 
-Nahát! Gratulálok! -mondta Beau, majd kezett fogott velem. 
Én meg is köszöntem, aztán egy kis kínos csönd következett. 
-Harry...miért nézel rám gyilkos szemekkel? -kérdezte Beau. 
Erre a kérdésre mindenki felkapta a fejét. 
-Hogy én? -kérdezett vissza Harry. 
-Igen. De csak vicceltem. -nevetett. - Tudom,hogy te vagy az elődöm. -kacsintott Beau, majd megint nevetett. 
Mi is nevettünk, mert nem akarunk vele rosszba lenni. 
-Gyertek! -mondta Zsuzsi. 
Erre mi kimentünk az étkezőbe, és mindenki elfoglalta a helyét. Zsuzsi mellettem és Beau mellett. Beau-val szemben, pedig Harry. Nem is lehetett volna jobban helyet foglalniuk. 

Hát mit is mondjak. Zsuzsi nagyon finom ebédet csinált. Mindenki szívesen ette. Bár láttam, hogy Beau nagyon izgult nálunk, mert jó benyomást akart kelteni. Kicsit olyan érzésem is volt, mintha én lennék Zsuzsi apja. Harry pedig olyannyira ellenszenvesnek találta a fiút, hogy akár Zsuzsi anyjának is lehetett volna nevezni. Mikor megettük, ott maradtunk egy kicsit beszélgetni. Nagyon nagyon jó volt! Rengeteget nevettünk, és rájöttünk, hogy Beau nagyon vicces, és jó fej. Harry viszont ezt sosem fogja beismerni, mivel egyszer sem nevetett velünk együtt. Még csak meg sem szólalt! Biztos ideges, és szomorú volt egyszerre. 
-Szóval, te akkor énekelsz is? -kérdezte Louis. 
-Igen. -jött a válasz. 
-Vannak klipjeitek? -kérdezte Liam. 
-Hát nincs sok, de van egy kevés. Bár, megmondom az őszintét, én és a haverjaim nem csinálunk olyan klipeket mint ti. Mi teljesen hülyék vagyunk, és megmutatjuk, hogy kik is vagyunk valójában. 
-Ez egy szép dolog. Nem mutatsz nekünk egy klipet? -kérdeztem. 
Zsuzsi erre fel is ment a szobájába, majd 1 perc alatt vissza is ért hozzánk, a laptopjával a kezében. Ráment a YouTube-ra, majd Beau-nak adta a gépet. Beau rákeresett az egyik számukra, amihez klip is van. Végig is néztük vele. 

-Wow. Hát...-mondtam. 
-Nagyon jó hangotok van, és ez a szám nagyon tetszik! -mondta Louis. 
-És igen, itt-ott megjelennek a hülyeségek, amikre céloztál. -mondta Liam. 
-Hát igen, de hát ezek vagyunk mi. -mondta Beau, majd felmentek Zsuzsival Zsuzsi szobájába. Mi pedig lent maradtunk összepakolni. 

~Zsuzsi szemszöge~

-Na, hogy érzed itt magad? -értünk be a szobámba. 

-Nagyon jófej mindenki. Bár Harry egy kicsit makacs és tartózkodó. Gondolom azért, mert most nem Ő a pasid. -mondta Beau. 

-Ez lehet, de engem már nem érdekel. Engem már csakis te érdekelsz. -mondtam neki, majd gyengéden megcsókoltam. A telefonom vetett véget a csókcsatának. 

-Igen? Szia Reni! Hogy mi? Máris! Hát persze! Máris ott vagyok!! -vettem fel, majd tettem is le a telefont. 

-Ki volt az? Csak nem a legjobb barátnőd? -kérdezte Beau. 

-De igen! És nagyon izgatott vagyok, mivel hazaengedik a kórházból! Eljössz velem értük? kérdeztem, mire Beau csak bólintott egyet. 

Én gyorsan szétkürtöltem a házban, hogy kiket hozunk haza, majd elindultunk. Nem is olyan sokára oda is értünk. Mikor a szobájához értünk, megmondtam Beau-nak, hogy maradjon kint, mert meg akarom lepni Renit. Tudni illik, én és Reni régen nagyon szerettük a Janoskians-t. Reninek Luke, nekem pedig Beau jött be. 

-Szia! -nyitottam be, majd megöleltem. -Szia Luke! -simogattam meg Luke kicsi fejét a hordozóban. 

-Ugye betetted a gyerekülést a kocsiba? -kérdezte. 

-Igen, nyugi. Viszont, van egy nagy bejelenteni valóm, mielőtt elmegyünk. 

-Igen?! -kérdezte. 

-Ma nálunk alszik az új barátom. 

-Hogy mi? örült meg Reni. - Ki az??

-Gyere be! -mondtam, mire belépett Beau. 

Reni nem hitt a szemének. 

-Beau Brooks? Ez most komoly?? -kezdett el örülni. 

-Szia Reni. Már nagyon sokat hallottam rólad! -mondta Beau, majd megölelte Renit. -Rólad is hallottam ám kisöreg! -mondta, miközben megsimogatta Luke fejét. 

-Úgy érzem, rengeteg mesélni valód lesz! -mondta nekem Reni. 

Beau hozta Reni legtöbb cuccát, meg én is hoztam, Ő pedig Luke-ot hozta. Kint bepakoltunk, bekötöttük Luke-ot, és mikor beült hozzá Reni, el is indultunk haza. 

A hazafelé tartó út sem tartott éppen sokáig. Már az 1D összes tagja, kivéve ugye Zayn-t, ott vártak minket a ház előtt. Mikor megálltunk mindenki odament, és megölelte Renit, aztán megnézték a kicsi Luke-ot, és Niall miután megcsókolta Renit, elindult befelé Luke-al. Mi, pedig csak vittük a boldog család után a cuccokat. 

-MEGLEPETÉÉÉÉSSS!!!! -niyott ajtót Reni. 

A 5 Seconds of Summer volt az. Mikor beértünk, még én és Beau is meglepődtünk. Mindenhol lufi, és van egy nagy torta. 

-Sziasztok! -jött oda Luke, majd megölelte Renit. - Áthoztam minden gyerekcuccot a srácokkal, és hát úgy döntöttünk, hogy meg kell ünnepelnünk a keresztfiamat! -mondta Luke, majd mégegyszer szorosan magához ölelte Renit. Aztán miután mindenki köszönt a két hazatértnek, Reni és Niall felvitték a gyermeket az új szobájába. Addig Beau-t kellett bemutatnom a 5SOS-nek. 

-Szóval  a Janoskians! -mondta Calum. -Tudtam én, hogy ismerlek valahonnan! -mondta. 

-Én viszont még nagyon kevés számotokat hallottam, ne haragudjatok. -mondta Beau. 

-Semmi gond! -mondták a fiúk egyszerre. Aztán lassan már Reni és Niall is lejöttek hozzánk. Már majdnem felvágták a tortát, mikor csöngettek az ajtón...

Ne haragudjatok hogy későn hoztam az új részt, de azért remélem elég hosszú lett és hogy tetszik! Kommenteljetek és véleménnyezetek! Mindenkinek sok sikert az új tanévhez!! :*

89.Fejezet

/ Vajon ki?? /

~Zayn szemszöge~

Mikor beléptem az 5SOS házába, meg voltam lepődve mennyire tiszta, és rendezett. Pedig 4 fiú lakik itt! 

-Figyelj Zayn, nincs üres szobánk. Úgy van, hogy mindenkinek van egy szobája. plusz szoba nincs. -mondta Ashton. 

-Viszont van még egy ágy a gyerekszobában is, amit Reni birtokolt...-mondta Calum.

-Az nekem tökéletes! -mondtam, mire kértem hogy mutassák meg a szobát. 

Amikor beléptem, csak annyit láttam, hogy minden túl cuki. 

-Jó lesz itt? -kérdezte Calum. 

-Hát persze, csak meg vagyok lepődve hogy Luke mennyit költött erre a kölyökre. -mondtam. 

-Talán bajod van vele? -kérdezte Michael. 

-Vagy Renivel? -kérdezte Ashton. 

-Mi? Neeeem. -mondtam egy kicsit elnyújtva a nemet. - Én nagyon bírom Renit, és Luke-ot is, és ürülök hogy van egy gyerek..meg hogy..a Niall-é. Tudjátok. -mondtam. 

-Aha...jó. -mondta Ashton. - Nos, mi éppen Fifázunk, szóval, szeretnénk folytatni. Rendben? -kérdezte.

-Okés. Én addig körbenézek ha nem baj, meg zuhanyzok. -mondtam, mire a fiúk csak bólintottak egyet, és otthagytak. 

Miközben járkáltam körbe a szobát, az jutott eszembe, hogy ezt Luke úgy sem fogja megtartani, hanem tényleg mind odaadja Niall-nek. Niall. Pff. Neki köszönhetem hogy nyomoznak utánam a  fiúk. Nem értem, miért tette ezt velem, de...már tudom, hogy hogyan fog megfizetni mindezért. 

~Niall szemszöge~

Mikor már az utcához értünk, direkt egy kicsit messzebb parkoltattam le Luke-ot, hogy ne legyen nagyon feltűnő a dolog. Bármennyire is fájt a térdem, fogtam, és kiszálltam, és amilyen gyorsan csak bírtam elindultam ahhoz a házhoz, Luke pedig utánam. Útközben mindent elmondtam neki, így Ő nagyon dühösen jött oda. Ott volt a kocsim, sértetlen, és már szálltam is volna be, de Luke be akart menni ehhez a csávóhoz. 

-Mégis mit művelsz? -kérdeztem. 

-Bemegyek, és szépen kifaggatom. 

-Annak semmi értelme. Ezt is csak én tudom, szóval vigyük a kocsijainkat, és mennyünk el nálunk, és beszéljük meg mindezt a többiekkel. -javasoltam, amit nagy nehezen Luke is elfogadott, és elindultunk hozzánk. 

Fél óra után , már meg is érkeztünk. Már mindenki lent várt minket a nappaliban. 

-Mégis hogy képzelted ezt?? -kérdezte Louis.

-És ha lesz valami baja a lábadnak? -kérdezte Liam. 

-Holnap el is viszlek orvosnál. 

-Figyeljetek, meg kéne beszélnünk valamit. Ha nem baj, Luke már tud mindent. De ti még esküszöm, csak a töredékét tudjátok Zayn történetének. 

Leültünk az asztalhoz, aztán elmondtam nekik mindent. 

-Meg kéne verni ezt a palit, esküszöm. -borul ki Liam. 

-Szerintem is! Én már majdnem bementem mikor elmentünk Niall autójáért, de Niall nem hagyta..-mondta Luke. 

És most vajon hol lehet Zayn? -kérdezte Louis. 

-Nemtudom. Nem valószínű hogy itthon fog aludni. -mondtam, mire mindenki bólintott. 

-Várjatok, tette középre Harry a telefonját, ami éppen Zayn-t hívta. 

Ki volt kapcsolva. 

-Nem hiszem el, hogy ilyeneket nem mondott. -mondta Louis. 

-Én sem értem. Azt hittem, hogy barátok vagyunk, de ezentúl már semmi sem biztos. -mondtam. 

Mivel már sötétedett, Luke úgy döntött hogy elindul hazafelé, mi pedig megindultunk zuhanyozni. Mármint nem mind. Harry nem. Nem tudom mi baja volt, de azt mondta, hogy Ő még lent marad itt üldögélni. Hát hagytuk. 

~Zsuzsi szemszöge~

Körülbelül kilenc órakor érkeztem haza, fülig érő mosollyal a számon. Imádom ezt a srácot! Nagyon megfogott ez a srác, és remélem, ez már örökké tart! Mikor beléptem a házba, ott várt engem Harry. 

-Ha azt hitted, hogy mesélni fogok, akkor rosszul hitted. -mondtam, miközben becsuktam az ajtót. 

-Nem fogod elmondani hogy ki az? -kérdezte. 

Nagy valószínűséggel holnap meg fogod tudni, mert el fog jönni nálunk, és itt fog aludni. -mondtam. 

-Hogy mi? Két nap elteltével, csak így idehívsz egy számodra is idegen palit?? -kérdezte Harry. 

-Nem! Képzeld, már legalább egy hónapja együtt vagyunk, szóval nem érdekel a véleményed. Megkérdezem Niall-t, hogy szabad e, mert az övé, Renié, és az enyém a ház, és aztán meg lejegelem a lábát. Jó éjt! -kiáltottam rá egy kicsit, aztán felmentem. 

Odafent lejegeltem Niall lábát, és megkérdeztem az ittalvós dologról. 

-Nahát, én nagyon örülök hogy találtál valakit! -mondta. - Alig várom hogy megismerjem! 

-Tényleg? -kérdeztem. 

-Hát persze. -mosolygott.-Harry hogy fogadta? 

-Teljesen ki van bukva. 

-Azt nem csodálom, hiszen tényleg, nem is olyan régen dupla esküvőt rendeztünk volna. -mondta. - De nem baj. Igazából mindketten elszúrtátok, de...a lényeg hogy neked már megvan az igazi, és hamarosan Ő is meg fogja találni. -mondta. 

-Honnan veszed, hogy Ő lesz az igazi? -kérdeztem. 

-Mióta bejöttél hozzám, egy pillanatra sem hagytam abba a mosolygást, és mostanában sokkal nyugodtabb vagy, és mindent örömmel csinálsz meg. Gondoltam hogy van valaki. De ha idehozod, akkor nagyon vigyázz, mert...nem tudom Harry mire lenne még képes. -mondta, majd jó éjt kívántunk egymásnak, és én elmentem aludni. 

~Luke szemszöge~

Mire hazaértem a srácok már elmentem aludni. Még voltam venni holnapra reggelit, meg beugrottam a kórházba, és vittem egy kis gyümölcsöt Reninek, ezért késtem. Mikor beléptem a házba, semmi érdekeset nem találtam. Elpakoltam a konyhába, aztán elindultam felfelé a lépcsőn. Ott hevert a lépcső egyik fokán egy plüss majom, amit a kicsi Luke-nak vettem...mit keres ez itt? Nevetni kezdtem, hiszem arra gondoltam, hogy a srácok játszottak egy kicsi, vagy nem is tudom. Aztán ahogy egyre feljebb mentem, egyre több dolgot találtam a földön. Cumi...pelenka...kis ruhák, még több plüss, és takaró. Mind a gyerekszobához vezettek. Elég ijesztő volt. Útközben minden a kezembe fogtam, és úgy döntöttem beviszem a helyére, de mikor benyitottam a gyerekszobába, elejtettem a dolgokat a kezemből. Semmi sem volt a helyén, minden szétdobálva, és a legtöbb ruha el volt szakítva. Ideges lettem, és csak tudni akartam, hogy mi történt...de...nem találtam semmit. Tuti hogy nem a srácok tették. Egyszercsak feltűnt, hogy nyitva van az ablak. Közelebb mentem. Az ablakból három összekötött lepedő vezetett az udvarra. Felhúztam a lepedőt, amin egy kis cetlit találtam. Ez volt ráírva: "Köszönheted Niall-nek" 

Sajnálom hogy rövid lett, és sajnálom hogy egy kicsit későn hoztam a részt! Remélem azért tetszett! 2 hét és új rész! :* Kommenteljetek és véleményezzetek! :)

88.Fejezet

/ Reni marad, és Zayn...megy? /

~Zayn szemszöge~

Mikor végeztem odabent, nem kísért ki senki. Egyedül kezdem az ajtó felé sétálni. Nem sejtettem semmit. Épphogy kiléptem az ajtón, Liam és Niall állt elém, egy-egy bokor mögül. 

-Öm..heló...ti meg mit kerestek itt?

-Igen, nos, ezt mi is kérdezhetnénk tőled. -mondta Liam. 

-De én kérdeztem előb...-mondtam. 

-Ugyan már! Mondd meg ki lakik itt, és miért vagy itt ennyit! -faggatózott Niall, mire egy egyszerű mozdulattal, mindkettőjüket meglöktem, és szaladni kezdtem. A kapuig jutottam el csak, ahol Louis és Harry várt engem, és nem engedtek ki a kapun. 

-A fenébe is már, nem turkálhattok a magánéletemben! 

-Mi?? Azt hittem mindent tudunk a másikról, erre meg napok óta eljárkálsz  otthonról, sőt, még hazudsz is Niall-nek. -mondta Louis. 

-Nem az én hibám hogy elhiszi. -mondtam. 

-Hogy mondhatsz ilyet a legjobb barátodról? -kérdezte Harry. 

-Zayn. -tette a kezét a vállamra Liam. - Ki lakik ebben a házban? 

-Ahhoz, még mindig semmi közöd. -löktem le a kezét a vállamról, majd menni akartam, de nem engedtek. 

-Engedjétek el. Hagy menjen. -mondta Niall a háttérből, aki érdekes módon, még mindig a földön volt. 

Mindenki feltette a kezét, és elengedtek, és én amilyen gyorsan csak lehetett, elmentem a helyről. 

~Niall szemszöge~

-Miért akartad hogy hagyjuk?? -jött oda hozzám Louis. 

-Sikerült volna...úgy is megtört volna egy kis idő után. -mondta Liam. 

-Srácok. A térdemre estem...tudjátok..ami régebben műtve volt. Nem bírok felkelni. -mondtam, mire az ölükbe fogtak, és betettek Harry autójába. Az én autómat sajnos ott kellett hagynom. 

Mikor hazaértünk Zayn autója nem volt ott. Bementünk a házba, és rögtön megjelent Zsuzsi, akinek még nem szerettük volna ezt az egészet mondani, így azt mondtuk neki, hogy elestem, és most nagyon fáj a lábam. El is ment egy kis jégért, és jeges pakolást kaptam a kanapén. Aztán mindenki elment a dolgára, én pedig telefonozni kezdtem. Nagyon idegesítettek a történtek, nem csak a lábam miatt. Már minden bevetettem...térképeket...GPS-t, hogy ki lakhat abban a házban, de semmi nem hozott találatot. Aztán már a legrosszabbakra gondoltam, így minden stúdiót felkerestem, aki itt van helyileg. Még a közelében sem voltak. Mind messze voltak attól a háztól. Ahogy olvasgattam ezt, behozott egy hirdetést: " Nézd meg, milyen hírességek laknak a környékeden"-címmel. Nagyon érdekelt a dolog, így megnéztem. Minden híresség mellett, ott volt a háza is. Egyszercsak érdekes dolgot találtam, Meg van a ház..meg valami ismeretlen pali..."Naughty Boy". Mi a fenéről híres ez?? -kérdeztem magamba, majd, mivel Zayn nem akar színész lenni vagy hasonló, rámentem a YouTube-ra, és megnéztem ezt a csávót. Egyetlen ismerős szám, a "La la la", ami azért lett híres, mert Sam Smith énekli, akinek nagyon jó hangja van. Nos, akkor ez egy...zeneszerző akar lenni? 

Egyre hevesebben dobogott a szívem. Aztán rákerestem, hogy mi is Ő, csak hogy nehogy tévedjek: "dalszövegíró, lemez producer, zenész, rapper". 

Inkább...letettem a telefonom az asztalra, és...úgy döntöttem, hogy egy darabig rá sem nézek. 

Nagy gondolkodásba voltam esve, amikor csöngettek az ajtón. Mindenki fent volt, csak én voltam lent, de mivel nagyon fájt a lábam, nem akartam felállni. Nem volt kulcsra csukva az ajtó, így csak kiabálnom kellett: " Gyere be!" 

Luke nyitott be az ajtón. Mintha, legjobb barátok lennénk, jött oda és ölelt meg. Sosem örültem még neki ennyire. 

-Mit csináltál a lábaddal? -kérdezte. 

-Mindent megtudsz, ha segítessz nekem egy kicsit. 

-Ohh, rendben van. De amúgy most beszéltem Renivel, és mondta, hogy bent kell maradnia a kórházban 2 hétre. Mondtam, hogy nyugodtan legyen, és majd áthordjuk ide a gyerekcuccokat. Rendben? 

-Ohh, rendben. Köszi szépen. Majd kifizetem. 

-Áhh, ugyan. Nem kell. Na de...miben is kell segítenem? 

-Szeretném, ha elvinnél egy fuvarra...

-És mégis hova? 

-Majd mutatom az utat. -mondtam, majd segített kisétálni az autóig, aztán elindultunk...

~Harry szemszöge~

Mikor kigondolkodtam magam, úgy döntöttem, átmegyek Zsuzsihoz. Bekopogok, de várnom kell. Egy pillanat., Hát jó. Megvárom. 

Mikor beléptem, nem hittem a szememnek. Zsuzsi ki volt öltözve, ki volt egy kicsit sminkelve, és gyönyörű volt. 

-Na?-kérdezte. 

-Huh? -bambultam el egy kicsit. 

-Miért jöttél Harry? 

-Az nem lényeg. Hová mész? Találkozol valakivel?

-Hát ha annyira tudni szeretnéd, igen, Randira hívtak engem...

-Mi?? És..Darren az? -kérdeztem.

-Nem, nem Darren. És nem ismered. 

-Tuti? 

-100%!

-Mi a neve? 

-Tök mindegy! 

-Dehogy mindegy! Mi az hogy nemrég még az esküvőnket terveztük, most meg más fiúval randizol??

-Harry, annak vége van. Nem tűnt még fel? 

-Jó, igaz. Akkor is te csaltál meg. 

-Pff...kösz. -mondta. 

-Tudom már! 

-Na? -nézett rám furán. 

-Ashton! -mondtam. 

-Nem kezdek semmit senkivel újra!

-Mi? De...azt mondtad majd..meglátjuk. 

-Harry, minden változik, még én is, és az ígéreteim is. 

-Akkor...szerinted...fel kéne adnom? -kérdeztem. 

-Lehet nem ártana. -mondta, mire leültem az ágyára. 

-Harry, menj...-mondta.

-Csak egy nevet....kérlek...-mondtam neki, már egy kicsit könnyes szemmel. 

-Harry...MENJ KI! NEM ÉRTED?? -kiáltott rám. 

Meglepődötten, de fogtam magam. és kisétáltam, mire Ő becsapta a hátam mögött az ajtót. Bementem a szobámba,és beültem az ablakba. Tökéletesen láttam, ahogy beül az ajtójába, és elmegy...hogy randizzon...valaki mással....

~Ashton szemszöge~

Miután hazajöttünk a kórházból, nagy Fifázásba kezdtünk a srácokkal. Aztán Luke lelépett, hogy beszéljen valamit Niall-el, mi meg folytattuk a játékot, viszont egyszercsak csöngettek. Leállítottuk az egészet, és odamentem, hogy kinyissam az ajtót. 

-Wow. -mondtam, mikor kinyitottam. 

Erre mindenki odajött hozzám. 

-Hogy hogy itt vagy? -kérdezte Michael. 

-Nem tudnátok befogadni engem pár napra? Egy kicsit összevesztem a srácokkal...nem szeretnék ott lenni. -mondta nekünk az ajtban álló Zayn, akinek a kezében volt egy kis utazós táska. 

-Nos..ömm..gyere be...-mondta Calum. 

Mikor bejjebb ment, gyorsan elmentünk a konyhába. 

-Srácok, Luke-é eredetileg a ház, nem hagyhatjuk...-mondta Ashton. 

-Majd megbeszélik ők is. -mondta Calum. 

-De akkor, ha Luke ezt nem szeretné, akkor hogy küldöd el utánna Zayn-t? -kérdezte Michael, akinek teljesen igaza volt...

Remélem tetszett! Kommenteljetek és véleményezzetek! 2 hét és új rész! :* 

87.Fejezet

/Ma minden kiderül/

~Niall szemszöge~

Hát nem csoda, hogy elejtettem azt a pár darab narancsot. Ahogy Luke ott áltt a gyermekkel...Igazából...az a tudat volt a fejemben, hogy el kell fogadnom ami történt. És hogy érezze Luke, hogy csak azt akarom hogy Reni boldog legyen, odamentem hozzá. 

-Gratulálok. -mondtam neki halkan. 

Ekkor egy kicsit furcsán nézett rám Luke. 

-Hogy mi? Te..nem is tudod? -kérdezte. 

-Mégis mit? -néztem rá kérdően. 

-Ez a kisfiú nem az én fiam. -mondta.

-Hát akkor kié? 

-Természetesen a tiéd. -mondta. 

A lélegzetem is elakadt. Hirtelen, azt sem tudtam mi van, és hogy hol vagyok. Hogy...az...én....fiam? Te...jó ég. 

-Szeretnéd megfogni? -mosolygott rám Luke. 

-Hát persze. -mosolyogtam rá, majd átadta a kezembe a fiamat. 

Mindenki körémgyűlt, és csak mosolygott. Ahogy néztem a szemébe, egyből mosolyogni kezdett, mire észrevettem, azokat a szempárokat. Kék. Nagyon szép. Hasonlít az enyémre. 

-Tudod már mi lesz a neve? -fogta meg a vállamat Liam. 

-Természetesen nem. Még csak most tudtam meg hogy van egy fiam. -mondtam, mire mindenki bólogatott. 

Hirtelen valaki megbökdöste a hátamat. Luke volt az, aki kitolta egy tolószékben Renit, majd visszakérte a ygereket. Odaadtam neki, majd leguggoltam Renihez. 

-Haragszol rám? -kérdezte tőlem, mire én megcsókoltam. 

-Lehet, szólhattál volna hamarabb is, de...jelenleg nem tudok haragudni. -mondta mosolyogva, mire Ő is rámmosolygott. 

-Csinálhatok rólatok egy képet? -kérdezte Louis, mire bólintottunk egyet, és lefényképezett minket. 

Aztán Luke ideadta Reni kezébe a ygereket, és úgy is csináltunk egy képet. Láttam Luke szomorkás arckifejezését, miközben Louis fényképezett.

-Idejössz te is? -kérdeztem tőle mosolyogva, mire mindenki ránézett.

-Megtisztelnél. -mondta, majd odajött hozzánk, és átment Reni másik oldalára. 

Csináltunk még jó pár képet a többi bandataggal is, aztán visszatoltuk Renit. Kezébe adtuk a gyermeket, mert éhesnek látszott. Majd lepakoltok az ennivalókat hozzá, aztán haza vettük volna az irányt, de egy orvos utánnam szólt. 

-Niall! Jöjjön vissza egy illanatra! -mondta, majd bementünk együtt Renihez. 

-Kérem üljön le. -mondta, mire leültem Reni mellé. - Már hoztam is a kisbabának a szalagot a kezére, viszont arra kell egy név. Mi legyen a neve? -kérdezte. 

-Szerintem legyen Niall. -mondta Reni. 

-Ne, az...nem jó. Valami különleges nevet kell hogy viseljen...esetleg...Luke? -kérdezte. 

-Figyelj Niall, szerintem elég ajándék lesz neki az is, ha megválasztjuk őt a keresztapjának. -mondta Reni. 

-Nem. Ő vigyázott rád mostanáig. Ennyivel tartozok neki. -mondtam, mire Reni csak mosolygott. 

-Úgy szeretlek. -mondta, majd könnyek gyűltek a szemében. 

-Tehát? -mosolygott az orvos. 

-Luke Horan. -mondtam az orvosnak, majd miután Reni megetette Luke-ot,és ráadták a karszalagot elvitte az orvos a "helyére", a többi csecsemő közé. 

Mikor kimentem a kórház elé, mindenki ott várt, még Luke is. Mikor Luke meglátottt, rögtön felpattant. 

-A nevéről van szó? -kérdezte.

-Igen. 

-És mi lett a neve? 

-Luke. .mondtam neki. 

Az az arckifejezés. Látni kellett volna. Nnagyon-nagyon örült. Aztán megölelt,és megköszönte. 

-Én is köszönöm,hogy vigyáztál Renire, amíg én nem voltam mellette. -mondtam, majd elköszöntünk és hazamentünk. 

Mikor hazamentünk, elkezdtünk összepakolni, hiszen reggel úgy szétszedtük a házat, ahogy csak lehetett. Mindenki kapott egy területet, mielőtt a saját szobánkba mentünk volna. Enyém volt az étkező. Nagyba ott pakolok, meg ilyesmi, mikor Zayn felöltözve, napszemüvegben,sapkában  és felkészülten megy valahova. 

-Hová mész? -kérdeztem. 

-Csak sétálni. 

-Végeztél a konyhával? -kérdeztem

-Hát persze! Szia! -mondta, majd elsietett. 

Gyorsan benéztem a konyhába, és láttam, hogy minden ugyan úgy van mint reggel. Gyorsan összehívtama  fiúkat ( Zsuzsit ebből direkt hagytam ki), és elmondtam nekik, hogy miket láttunk, mire úgy döntöttünk, hogy mindenki megy a saját autójával, és keressük Zayn autóját. Aki megtalálta, telefonál a többinek. Gyorsan összekaptuk magunkat, majd elindultunk 4 különböző irányba. 

~Liam szemszöge~

Csak mentem az autóval, az egyik bevásárlóközpont felé, amikor felfedeztem egy ismerős autót. De éppen elment, de az ablakán kidobott egy blokkot. Zayn autója volt az. Feltűnés nélkül leparkoltam, lecsuktam az autót, majd odasétáltam a blokkhoz, és megnéztem mi áll rajta.

"Egy BB pezsgő"

"Egy füles"

Rögtön küldtem egy SMS-t a többieknek, majd a zsebembe tettem a blokkot. 

Egyszercsak sok lányt hallottam a hátam mögül. Nagyon sokat. Nem vettem fel semmi "álruhát", hogy a rajongók ne ismerjenek fel. Hát a parkolóban ragadtam egy órára, fotót és autógrammot osztogatni. 

~Louis szemszöge~

Láttam mit írt Liam, és pont a bevásárlóközpontból kijövő utcán jártam, mikor egyszercsak kielőzött Zayn. Felvettem egy sapkát, és egy napszemüveget, és nem feltűnően követtem. Egyszercsak megállt valami ház előtt. Persze hogy ne legyen feltűnő, tovább mentem, de megjegyeztem melyik ház az. Rögtön írtam az SMS-t a többieknek, majd egy fél órán belül, már ott is voltak mellettem. Letettük az autókat egy parkolóba, amjd elsétáltunk ahoz a bizonyos házhoz. 

-Hülyeség itt várni őt az ajtóban. -mondta Niall. 

-Igaz. Meg kéne lepnünk. -mondta Liam. 

-Bújjunk el? -kérdezte Harry. 

-Rendben. Ott van két bokor az ajtó mellett. Liam, Niall. Meg van a helyetek. Én a kerítés egyik végéhez, Harry pedig a másik végéhez megy. Rendben? -kérdeztem, mire mindenki bólintott, és öklöztünk egyet. 

Már csak meg kell várnunk Zayn-t. Reméljük, hogy egyedül jön ki azon az ajtón. 

Remélem tetszett Kommenteljetek és véleményezzetek sokan! Nagyon jól esik visszajelzéseket kapni! :*

Sajnálom ha kicsit rövidre siekrült! 2 hét és új rész! :)