95.Fejezet
/ Harry és a kis magánügyei/
~Harry szemszöge~
Mind a négyen festettük a falakat, így nagyon gyorsan haladtunk. Már csak egy rész maradt, amihez Niall és én álltunk oda. A többiek elkezdtek elpakolni, és amit csak lehetett, visszatenni a helyére.
-Tudod, már melyik dalt fogod énekelni Reninek? -kérdeztem a mellettem lévőtől.
Erre csak megrázta a fejét, kiséé szomorkásan. Kicsit úgy nézett ki, mint akinek teljesen máshol jár az esze.
Miután befejeztük mi is, a pakolásban segédkeztünk majd mindenki elment zuhanyozni. Egész gyorsan végetünk. Bementem Luke szobájába, ahol Ashton babrálta a telefonját.
-Minden rendben ment? -kérdeztem.
-Hát persze. Nem kelt fel egyszer sem. Nagyon aranyos gyerek. -jött a válasz.
-Nem kell félned tőlem. -mondtam, mire Ashton meglepődve nézett rám.
-Csak azért vagyok meglepve, mert egyes dolgok óta nem beszéltünk semmit.
-Hidd el, én azokon már rég túl vagyok.
-És az új csávó? Mit fogsz vele csinálni? -kérdezte.
-Hát, ez nem a te dolgod, de remélem egy hét alatt el tudom intézni.
-Bántani fogod? -állt fel Ashton, mire a széke elborult, és Luke felébredt a zajra.
-Természetesen nem. De amúgy már mi is ráérünk vigyázni a gyerekre. Köszi mindent. -nyújtottam Ashton felé a kezem, mire kezet fogtunk és hazament.
Az ölembe vettem a gyermeket, majd csitítani kezdtem.
-Shh...semmi baj. Ez csak egy szék volt. Nem robbant fel semmi vagy ilyesmi. Nincs semmi baj. Nem tehetsz róla, hogy Ashton egy kicsit ügyetlen. -beszéltem Luke-hoz, mire egyszercsak elhallgatott és figyelni kezdett engem. - Szerinted rossz ember vagyok? Jó, tudom, nem fogsz válaszolni nekem, de nem élhetsz egy házban egy rossz emberrel.
-Miért lennél rossz ember? -kérdezte a hirtelen hátam mögött termett Reni.
Ekkor letettem vissza az ágyába a gyermeket, betakartam, majd Reni felé fordultam.
-Eldöntöttem, hogy megfenyegetem Beau-t.
-Ez most komoly? Áhh, mindegy. Nem lehet neked parancsolni, és hiába koptattam a szám a múltkor is, tök mindegy...-ekkor hirtelen megöleltem Renit, hogy abbahagyja a szidásomat.
-Köszönök mindent Hogy odafigyelsz rám, hogy a barátod lehetek, és hogy nem hagyod hogy bajom essem. Viszont nem fogom tudni leélni Zsuzsi nélkül az életem. Ezt meg kell értened. -mondtam, mire Reni visszaölelt.
Mikor elengedtük egymást, rámmosolygott, majd csak annyit mondott: "Őrült egy gyerek vagy te!"
Aztán megmutatta, hogy milyen ruhát kapott Luke a keresztelőre, és elmesélte, hogy kikkel találkozott a boltban.
~Zsuzsi szemszöge~
Miután kihallgattuk a többiekkel Daniel-t, hogy mit mondott neki Beau, tervet eszeltünk ki. Legalábbis azt szerettünk volna. Luke ötlete az volt, hogy mennyünk el vacsorázni, és beszéljük meg ott a dolgokat. A többiekkel ezt elutasítottuk. Jai szerint főzzek neki valami finomat, mire James ezt elutasította, mert Beau az Ő fősztjét szereti a legjobban, és nem akarja, hogy ez megváltozzon.
Daniel azt javasolta, hogy mennyek fel a szobájába, és mondjam azt hogy "Sajnálom, hogy hazarángattam+ és hogy "Szeretnék újra hazamenni veled"! Ez az ötlet mindenkinek tetszett, így fel is küldtek a szobába. Elmondtam mindezt Beau-nak, mire azt mondta, hogy ez jó ötlet, és nem akart megbántani, csak alig ismerte meg a barátaimat. Átöltöztünk meg elkészültünk, aztán elköszöntünk a ház lakóitól, és visszamentünk a mi házunkhoz. Mikor odaértünk, én mentem be előbb.
Nahát! Valami itt más! Jé! Ki lett festve a nappali! Valami csodaszép! -mondtam.
-Tényleg! Nagyon szép színe van! Bár az előző is tetszett, így nem értem miért kellett kifesteni.
-Mert érte egy kis baleset a falat. -jött oda megölelni és kezet fogni Louis.
-Mégis mi történt? -kérdeztem.
-Kiesett a kezemből...pár tojás...és..Liam ezt poénra vette, így megdobáltuk egymást tojással. -mondta, egy kissé furán és vontatottan. - Igaz Liam? -húzta oda magához a fiút.
-Mi igaz? -kérdezte a srác.
-Hogy tojásviadalt rendeztünk. -lökte oldalba Louis.
-Ja, persze! Aztén Harry is beszállt! Egy kicsit durván játszottunk, és nem jött le a falról, ezért kifestettük. -mosolygott Liam.
Hát, bevallom sokkal hihetőbben beszélt mint Louis, így bevettem. Felfelé vettük az irányt, és lepakoltunk a szobámba. Aztán láttuk, hogy ott van a gyereknél Reni, így odamentünk megölelni meg megmondani, hogy mégiscsak itt leszünk. Aztán egyszercsak feltűnt Harry is, aki végig ott ült Luke mellett. Odajött, kezet fogott Beau-val, majd engem megölelt. Illata gyengévé tett engem és hirtelen az járt a fejemben, hogy bárcsak sohasem engedne el. Viszont ez az ölelés hamar véget írt. Akaratlanul is könnyek gyűltek a szemembe, amit hogy ne lássanak elmentem a fürdőszobába. Mire kimentem mindenki eltűnt. Lementem a nappaliba, ahol a fiúk tévéztek Renivel.
-Hol van Beau és Harry? -kérdeztem.
-Harry vécére ment, Beau pedig kipakol. Azt üzente, hogy várd meg. -mondta Reni.
Hittem neki, így leültem hozzájuk.
~Beau szemszöge~
Amint Zsuzsi bement a fürdőszobába, Harry és Reni rámmosolyogtak.
-Mi az? -kérdeztem.
-Kipakolom a cuccotokat. Addig maradj csak egy kicsit Harry-vel. -mondta Reni, majd elment.
Harry a zsebében kezdett pakolászni, mire én feltettem kezeimet.
-Mit akarsz tenni?
-Te idióta! Nem foglak kinyírni! -húzott elő egy kulcsot a zsebéből, majd elvezetett egy szobához. Kinyitotta az ajtaját és belökött. Ő is jött utánnam, majd magunkra zárta a bejáratot.
-Mégis mi a fene ez? -kérdeztem, miközben körbe-körbe bámultam.
"Rejtélyes módon gyulladt fel a színész autója egyik éjjel a háza előtt." "Csoda, hogy Darren-t nem érte bántódás!" "Az utca lakói félnek a gyújtogatótól" "Túl nagy lett a láng a benzin miatt, így a tűzoltók már nem tudták megmenteni az autót, s a kerti növényeket"
-Mik ezek az újságcikkek? -téptem le az egyiket.
Egy titkos gyújtogatóról szólnak, aki benzin segítségével felgyújtotta egy színész, Darren Criss autóját és pár növényét. Nem tudsz olvasni? -kérdezte Harry.
-Mégis mi köze van ennek hozzám? Azt sem tudom, ki ez a csávó!
-Nem? Akkor segítek! Ő Zsuzsi volt barátja. A titkos gyújtogató, pedig itt áll veled szemben. Így már kapisgálod?
-Te nem vagy normális! Enge...-majdnem elkiáltottam magam, de Harry befogta a számat.
-Te sem gondoltad, hogy felkelted a kis Luke-ot, ugye? -ekkor csak megráztam a fejem.
-Rendben. -folytatta Harry. - Amint kiengedlek, lemész a többiekhez tévét nézni, s ha kérdezi Zsuszi, hogy hol voltál, mondd csak azt, hogy kipakoltad a cuccaitokat. Okés? -kérdezte,mire egint bólogattam.
Elengedett, szép lassan kicsukta az ajtót, majd intett a fejével, hogy mehetek. Kimentem, majd lementem a többiekhez. Megmondtam Zsuzsinak, amit kellett, majd leültem mellé. A szívem oly hevesen vert, hogy féltem, megérzi Zsuzsi, így nem hagytam hogy rámdűljön.
-Hé haver! -ért hozzám hirtelen Niall. -Elég sápadtnak tűnsz! Kérsz egy pohár vizet?
Az érintése a szívbajt hozta rám, amit Zsuzsi furcsállt egy kicsit. Fogtam magam, majd Niall-el együtt mentem ki a vízért. Miután bezártam magam mögött a konyhaajtót, beszélni kezdett hozzám.
-Nem kell tőlünk félned. Megmondom őszintén, hogy gőzöm sincs Harry mivel tudott ennyire megijeszteni, de semmi közünk hozzá. Okés?-kérdezte.
-Hát, Reni nem úgy nézett ki.
-Jajj, mert segített egy picit? Attól még mi nem vagyunk ellened. Az egyedüli aki el akar kergetni téged innen, az Harry. A te döntésed hogy maradsz e, vagy mész. -tette le elém a pohár vizet.
-És ha minden nap eljönnék egy kicsit Zsuzsihoz?
-Mit és? Nem mersz itt aludni?
-Nem igazán.
-Reni számított erre, szóval csak a Zsuzsi cucca van kipakolva. -kacsintott rám Niall, majd kiment.
Még hogy nincsenek Harry-vel???
Felmentem Zsuzsi szobájába, kezembe fogtam a táskámat amiben a cuccaim vannak, majd elmentem haza azzal a kifogással, hogy: "Luke hívott! Valami iszonyatos dolog történt otthon! Majd elmondom!"
~Niall szemszöge~
Harry mosolyogva jött lefelé a lépcsőn, mire Zsuzsi ránézett.
-Hol van Beau? -kérdezte tőlünk.
-Felhívta az öcsse, hogy sürgősen haza kell mennie. -mondta Louis.
-Jajj ne már! Pedig meg akartam ismerkedni vele egy kicsit jobban. -mondta, majd kiment a hátsó udvarra. A srácokkal utánna mentünk.
-Na Niall? Sikerült kitalálnod, hogy mit énekeljünk nekik? -kérdezte Liam.
-Igen! Ki kell hordanunk akkor a cuccokat. -mondtam, majd gyorsan mindent kihordtunk a garázsból, majd megalkottuk a mi is saját színpadunkat. Kihoztunk két széket, majd szóltunk a lányoknak.
-Mégis mi ez itt? -kérdezte Reni.
-Nem kell semmit sem tennetek, csak üljetek le! -mondtam Reninek, mire Ő rámmosolygott.
Hirtelen az az érzés fogott el, mint amikor először megcsókoltam őt. Nem bírtam ki, így most is megcsókoltam őt, mire teljesen elpirult. A fiúkkal elfoglaltuk a helyeinket, majd én kezdtem el beszélni.
-Ez a dal, annak a lányka szól, aki elrabolta a szívemet, majd újra rabul ejtette, miután világra hozta első fiamat. Tudom, elhidegültünk egy kicsit mostanában, de el kell hogy mondjam, nagyon szeretlek téged! Bárkinek is mondtam, hogy elmúlt a szerelem hazudtam! Ez a dal neked szól Reni. Igyekszem bebizonyítani, hogy te vagy álmaim hercegnője.
Remélem tetszett! Kommenteljetek és véleményezzetek!
Bocsi a helyesírási hibákért, és bocsi hogy ha rövid lett! :)