93.Fejezet
/Harry, még nincs teljesen önmaga/
~Niall szemszöge~
Miután megnyugodtunk hogy nincs tűz, hanem csak a barátaink tojasa kapott lángra, megnyugodva mentünk ki a konyhából Renivel.
-Amúgy, mit is akartál mondani odafent? -kérdezte.
-Hát csak azt, hogy...-ekkor Luke hozzáfogott ordítani, így nem tudtam befejezni a mondatot.
-Majd folytatjuk! -montda Reni, majd egy puszit nyomott az arcomra, és felszaladt a gyermekünkhöz.
Igazából, gőzöm sincs mitévő legyek. Már megpróbáltam elmondani neki. Kétszer is! De valami mindig nem engedi. Ha a harmadik sem sikerül, akkor abbahagyom. Nem mondom el neki, és újra átgondolom ezt az egészet.
-Mizu haver? -ütötte meg a vállamat Liam, miközben elsétált mellettem.
-Semmi...semmi. -mondtam.
-Nem úgy nézel ki, mint akinek nincs semmi baja sem. -mondta Louis is.
-Amúgy is, nektek nem sül a pizzátok??? -kérdeztem.
-De igen, éppen ezért van húsz percünk, a legkedvesebb ír barátunkra. Fogjad magad, ülj le velünk szembe, és mondd el, hogy mi bántja a lelkedet.
Így is lett. Leültem velük szembe, majd kinyögtem azt a fájó mondatot.
-Ez hülyeség! Te nem kiszerettél belőle, hanem csak félsz. Hidd el nekem, ennek csak is ilyen háttere van. Sosem voltál még Apa, és ezért egy kicsit be vagy rezelve. -mondta Liam.
-Hidd el, Liam-nek teljesen igaza van. Vagy hogy tényleg megtudd, hogy mi van veled, CSÓKOLD MEG! Vagy....feküdj le vele. Ami csak jól esik.
Éreztem, hogy teljesen vörös lettem, és a többiek pedig csak nevettek rajtam.
-Igen, rég voltunk már itthon, de nem lehet mit tenni, ez van. Most vissza kell hoznod a régi, szép időket. Gyerünk Niall. Reni, még mindig ugyan az, akit itt hagytál. -mondta Louis.
-Az lehet, de más karjaiban hagytam itt. -mondtam szomorúan.
-Úgy érzed, még mindig szereti Luke-ot? -kérdezte Liam.
-Én nem hiszem azt, csak egyre rosszabb ötlet az, hogy ők ennyire jó barátok.
-Ezt el kell fogadnod. Hisz, gondolj bele, ha annyira szeretnék egymást, Luke nevelné a gyerekedet. Ez csak egy futó kaland volt, amit meg kell bocsájtanod. -mondta Louis.
Lehet, hogy igazuk van...talán...
~Zsuzsi szemszöge~
Miután meggyőzödtem arról, hogy ez a megfigyelő valaki elment, próbáltam Beau-ra koncentrálni. Megettük a finom ebédünket, majd miután fizetett, kimentünk sétálni.
Gyengéden megfogta kezemet, mire én ránéztem.
-Nagyon szeretlek. -mondta nekem.
-Én is szeretlek, csak amúgy azt hittem izgalmasabb életet élsz, mint ahogy a videókban, és nem ahogy a kertünkben.
-Félek neked megmutatni azt az énemet. -kaptam a választ.
-De ne már! Akkor inkább még ma elmegyek hozzátok, és bulizzunk! Nem akarok unalmas életet élni! -mondta.
-Nem, te csak el akarod felejteni a volt szerelmedet, akivel még ma is egy házban laksz. -mondta ki a csúnya igazságot Beau.
-Nem érdekel. Hazaviszel? -kérdeztem, mire Ő rámmosolygott, és csak annyit mondott, hogy majd segít pakolni.
Mikor hazaértünk összeszedtük a legfontosabb dolgokat, majd hagytam egy üzenetet a többieknek, és mire észhez tértem, már ott is ültem Beau autójában.
-Előre szólok, hogy senki sem számít ránk, és azért is szólok, mert belépsz egy ferfibarlangba.
-Nem baj. Nagyon várom már! -mondta, mire Beau csak elmosolyodott.
Valójában megbántam, hogy csak egy üzenetet hagytam hátra, és nem öleltem meg Renit, vagy ilyenek. És igen, hamarkodott döntés volt, mert mikor megláttam a ferfibarlang kapuját, leesett, hogy tényleg csak Harry elől menekülök. Hiába is próbálom titkolni.
Beálltunk az autóval, mire a The Janoskians további négy tagja jött ki a házból. Nagyon is meglepett fejet vágak, de végül is úgy láttam, hogy örülnek.
-Sziasztok! Hát ti? -kérdezte az egyikük.
-Zsuzsi nagyon várta már, hogy találkozzon veletek. Nos..ennyire várta! -mondta Beau.
-Szia, én Luke vagyok, és Ő pedig itt az ikrem Jai. -nyújtotta felém a kezét Luke.
-Igen, mi így hárman vagyunk testvérek. -jött oda Jai is kezetfogni.
-Szerintem, én nevezhetem magam Beau legjobb barátjának, így, te is legjobb barátom vagy! Daniel vagyok! -ölelt meg.
-Én pedig..nem tudok hogy bemutatkozni. -nevetett James. - Én James vagyok, örülök, hogy megismerhettelek! -ölelt meg Ő is.
Beljebb mentem, mire ők azt mondták, hogy megbeszélnek valamit.
Úgy döntöttem,hogy felfedezésre indulok. Ahhoz képest, hogy itt csak fiúk laknak, nagyon nagy a
-Egy kérdésem lenne. Miért van itt ilyen rend??
-Hát, az miattam van. -szólalt meg Luke. -Néha rámjön, hogy takaríthatnék. és utálom, ha nincs körülöttem rend. Ha rend van, sokkal jobban érzem magam!
-Nahát...olyan vagy, mint Reni.
-Az kicsoda? -mosolygott Luke.
-A legjobb barátnőm. Egyszerűen, ebben a dologban, pontosan olyan, mint te vagy.
-És van barátja? Mert ráférne már egy barátnő erre a Brooks-ra! -mondta Daniel, mire Luke rákvörös lett.
-Igen, van. Még gyerekük is van.
-Nem baj. Azért egyszer szívesen megismerném! -mondta Luke, majd kiment a szobából.
Nagyon megsajnáltam, így utánna akartam menni, mire Jai megfogta a kezem.
-Hagyd. Nem kell megsajnálnod. Én is szeretem meg minden, de tényleg. Még egy barátnőt sem mutatott be nekünk, és...
-És? Ez olyan nagy probléma? -kérdeztem.
-Nem, nem az, csak túlságosan is a hobbijainak él. -mondta James.
-Például?
-Hát, ha nem nézzük a bandánkat, akkor a fotózás neki mindennél többet ér. -mondta Daniel.
~Harry szemszöge~
Bent ültem a szobámba, és gondolkoztam, hogy mivel tudnám visszahódítani Zsuzsit.
Szerintem elég lenne, egy véletlennek tűnő csók, és már is tudná, hogy nem Beau-t szereti. De ahhoz mi kellene? Esetleg egy játék? Vagy üvegezés? Hmm...nem is rossz ötlet. Megyek is. nézek valami piát, hogy utánna tudjunk játszani.
Éppen lefelé mentem a lépcsőn, amikor megpillantottam egy papírfecnit a földön heverni. Felkaptam, majd elolvastam:
"Kedves mindenki!
Beau-nál mentem, mert tartunk egy kis bulit. Majd jövök! Zsuzsi"
Miután elolvastam, összegyűrtem a papírdarabot, és azzal az erővel el is hajítottam, a piát pedig amit a polcon találtam, nekidobtam a falnak, ami egy kisebb robbanás szerű hangot eredményezett.
Mindenki pizzázott a konyhában, erre meg mindenki ki is szaladt.
-Harry!? Minden rendben? -nézett rám Reni, aki pontosan tudta, hogy mi miatt vagyok már megint mérges.
Megfogtam a kocsikulcsomat, majd el is tűntem, és hátrahagytam mindent.
Az autóban felhangosítottam a zenét annyira, amennyire csak lehetett, aztán eszemet elvesztve mentem ahhoz a házhoz, ahová többet nem akartam menni.
Letettem az autómat, pár házzal arrébb, hogy ne legyen feltűnő annak a személynek, akihez megyek. Halk léptekkel sétáltam fel a lépcsőn, majd megpróbáltam kinyitni az ajtót. Szerencsémre nyitva volt, így bementem. Az illető éppen fördött, így teljesen nyugodtan leültem az egyik fotelba. és ahogy a filmekben is lenni szokott, vártam, hogy feloltódjon az egyik villany.
5 perc telt el. Egyszercsak elhallgatott a zuhanyból kifolyó cseppek zaja, majd egy ajtó nyílását lehetett hallani. Most keresi, hogy hol is van a kapcsoló, aztán megleli.
-Mi a..fordulj meg! -mondta mögöttem, mire én megfordultam, majd sunyi mosolyt festettem arcomra.
-Jó ég, Harry! Mi a fészkes fenét keresel itt??
-Miért hagyod nyitva az ajtót? Amúgy, én is örülök, hogy újra láthatlak Darren.
-Jó...várj. Felkapok vaamit. -mondta, majd 2 percre eltűnt.
Aztán amikor visszajött, szembe leült velem.
-Mit akarsz?
-Segíts nekem visszaszerezni Zsuzsit, mert új csávója van.
-Van kocsija a palinak? -kérdezte Darren.
-Igen, van.
-Akkor gyújtsd fel! -mondta, majd felállt, és elindult, mire én nevetni kezdtem.
-Azt hiszed, hogy ez vicces? -nézett vissza Darren.
-Nem, de megkértelek, hogy segíts.
-Harry! Nem tudom feltűnt e, de mi nem vagyunk barátok!
-Sosem forraltál ellenem tervet? Egyet sem? Hogy az autódért és minden másért is visszaszerzed majd Zsuzsit?
-De igen, csak nem vállalom be őket. Az lehet, hogy mindenki tőled fél most, de...engem ért az eddigi legnagyobb kár miattad, így én ebben nem veszek részt.
-Ez a srác nem fél tőlem.
-Biztos nem tudja, mit tettél az autómmal. Jah bocsi, más sem tudja hogy te voltál.
-Darren...adtál egy nagyon jó ötletet! Kösz! -mondtam, majd mikor kimentem a házából, jól becsaptam magam mögött az ajtót.
Mikor hazaértem, már késő volt. Este 10. Senki sem volt már ébren.
Feloltottam a villanyt, és láttam, hogy a piásüveg törmelékei már nincsenek ott, ahol hagytam őket.
Egyszercsak meghallottam egy csapot a földszinti fürdőszobában. Odamentem, majd benyitottam. Reni volt az, aki éppen a vérét próbálta elállítani.
-A vodkás üveg volt az? -kérdeztem.
-Az...-mondta, majd hallatszódott a hangján, hogy egy kicsit sem kíváncsi rám, ezért felmentem a szobámba.
Nem akartam még aludni, ezért gyorsan netezni kezdtem, és elkezdtem keresni az "ügyemet". Tuti, rajta van valahol a neten.
Fél órányi keresés után, megtaláltam. Kinyomtattam 20 példányban, majd teljesen nyugodtan, lefeküdtem aludni.
Remélem tetszett! Ne haragudjatok, hogy ennyire későn hoztam az új részt!
Mindenkinek Kellemes Ünnepeket és Boldog Új Évet kívánok! :)
Kommenteljetek, és véleményezzetek. ;)
